Miközben a Szentírás egésze fontos számunkra, vannak olyan szövegrészek, igék, amelyek egészen személyesen szólnak hozzánk. Így volt ez Jézus életében is, aki tudatosan törekedett arra, hogy beteljesítse a róla szóló próféciákat. Isten azonban mindannyiunkhoz szól az Írásokon keresztül – bátorít, buzdít, vigasztal, int -, és fontos, hogy ezeket, miként Szűz Mária, mi is a szívünkben őrizzük és el- elgondolkodjunk rajtuk. Néhány példa az életemből:
Még fiatal házas voltam, néhány éves keresztény múlttal és egy fiúgyerekkel, amikor egyszer eléggé lehangolt állapotba kerültem. Imádság közben kértem az Urat, hogy adjon valami vigasztaló igét! Amikor kinyitottam a Bibliámat, ezt kaptam (akkor még csak a Károli-féle fordítás volt zsebkönyv-méretben, azt használtuk, a szöveg így rögzült az agyamban is):
„Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat! Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében; És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!” (Zsolt. 128)
Azóta eltelt három évtized, s elmondhatom, hogy ez a zsoltár próféciaként, szinte teljesen valósággá lett az életemben, kivéve, hogy még nincs unokám (a „fiaid” szó pedig természetesen általános értelemben, „gyermekeid”-et jelent, beleértve a lányomat is).
De hogy el ne szálljak magamtól és az ambícióimtól, egyszer, amikor épp nagy tervekről fantáziáltam, az alábbi igét kaptam Istentől: „Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon –, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz.” (Préd 9, 9) Ez az én részem, és ez rendben is van. Istennek legyen hála, hogy szerethetem a feleségem (és ő is engem), mert erőt ad a fáradtságok és vesződségek idején, amiből mindannyiunknak kijut a nap alatt.
Nem mintha feladtam volna a terveimet, vagy a víziót, amit a szívemben őrzök Isten országáról, a Szeretet földjéről, de az nagyon is fontos volt, hogy megértsem, ez nem az én hiúságomról és ambícióimról szól, hanem Isten tervének megvalósulásáról életemben és életünkben. Ehhez pedig talán a leggyakrabban megkapott buzdítás az Úrtól: „Légy erős és bátor…” (Józs 1, 6). Bizony, nem mondhatom magam se bátornak, se erősnek – hacsak nem úgy, mint az anekdotában a ló, amelyik nem vak, hanem bátor, amikor fejjel megy a falnak -, és nagy szükségem van a Szentlélek erejére és kegyelmére, hogy újra és újra előre tudjak lépni, új utakat keresni, kilépni a megszokottból, a biztonságosból, a komfortzónából a másba, a bizonytalanba… (Attól tartok, az égi bizonyítványomba ebből a tantárgyból így is legfeljebb egy elégséges jegy kerül…)
És ha már ilyen önelemzősre sikeredett ez az írás, a végére az az ige, ami a számítógépem képernyőjén is fogad, amikor bekapcsolom: „Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.” (Iz 30, 15) Megtérés, nyugalom, bizalom – ezek kulcsszavak az életünkben, amikor olyan sokat tudunk nyugtalankodni. Hiszen mindig a megtérés útján kell járnunk, előre haladva az életszentségben! Ez nem csak a mi életünkbe hoz gyógyulást és szabadulást, de a környezetünkbe, és szolgálatainkon keresztül még sok ember életébe. Amikor pedig bízunk Isten kegyelmében, jelenlétében, segítségében, akkor képesek vagyunk elengedni a saját akaratunkat, erőfeszítéseinket és átadni az Úrnak terveinket, örömeinket és bánatainkat. Ő pedig cselekszik, a Szentlélek ereje és kegyelme átjár minket, békét hozva szívünkbe és – reményeink szerint -, az egész világra.
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
