Télidő, és különösen farsang a játékosság, az ismerkedés, a zene, ének, mesélés, barátkozás, farigcsálás, szerszám- és ajándék készítés ideje volt. Így aztán most mi is két novellát hoztunk az Ehetibe. (Nem a témájuk farsangi, de az alkotás öröme…) Balog Elemér cigány zenész, író „Az élet írta” című írását és tőlem a „Bálnazsírgyertyát”.
Balog Elemér: Az élet írta
A két nő az ijedtségtől és félelemtől megtört arccal állt a műtő előtt.
A gyerekeket már egy órája operálják.
Délután a média vezető hírként hozta a buszbalesetet.
Először az évnyitón látták egymást, ránézésre is látszott a különbség, szemükben két világ fénye tükröződött vissza.
Az a mély árok, ami köztük volt szinte áthatatlannak tűnt.
A jobban öltözött világos szőke hajú megvetéssel bámulta a másikat, aki az arcán és a ruháján is viselte a kisebbséghez tartozó jegyeket.
- Mit bámul engem ez a gádzsó csaj? Ha felidegesít, csúnyán teszek neki. Tán azt hiszi az ő lánya különb, mint az én Klaudiám?
A szép ruhás:
- Remélem, az osztályfőnökkel beszélhetek, nehogy a cigány mellé ültessék a gyereket, még hazahoz valamit.
De a sors kegyes volt, mert a lányok elsőtől kezdve kedvelték egymást, barinők lettek, persze ezt otthon titkolták. Most is egymás mellett ültek a buszon, már ötödikesek voltak.
A két anya csak áll a műtő előtt, az egyik jobban tördeli a kezét, mint a másik. Egyedül vannak, várják az orvosokat.
A jómódú férje külföldön dolgozik, jól fizető állásban, 1 éve váltak el.
A másik ura nem tudott eljönni, ő vigyáz a kisebb gyerekre, mert nem volt kire hagyni hirtelen, és talán jobb is így, mert olyan ideges típus még balhézott volna, amilyen bolond tud lenni.
Nem tudni ki lépett először közelebb, melyikük érintette meg a másikat, de tény hogy pár perc múlva már egymás vállán sírtak, és folyt belőlük a vigasztaló szó, és próbáltak lelket önteni egymás szívébe.
Már csak anyák voltak, egyszerű esendő asszonyok, akiknek nem számított a társadalmi és más különbség, csak szorongatták egymás kezét, mint aki soha el nem akarja engedni a másikat.
A sebészek szinte egyszerre jöttek a váróba és mondták el, hogy nincs nagy baj, a lányok maradandó sérülés nélkül megússzák a balesetet és teljesen fel fognak gyógyulni.
A jómódú nő már a kocsijában ül, még mindig nem érti teljesen mi is történt, de arra gondol, ha még itt lesz a másik anyuka a kórház előtt, akkor elviszi haza, ha elfogadja.
A másik most jön ki a kapun és arra gondol
- Istenem milyen jó lenne, ha nem csak a bajban tudnánk összetartani?
A kocsi lefékez…….
Egy kis idő után a két anya együtt elindul egy jobb és élhetőbb világ felé.
*
Sípos (S) Gyula: A bálnazsírgyertya
Anyai ágon királyi családból származom. Felmenőim a tengerek és óceánok uralkodói, a nagy fehér bálnák voltak. Családfámat egészen a teremtés pillanatáig vissza tudom vezetni, amikor a bálnák és emberek megegyeztek egymással: őseim nagyvonalúan az embernek ajánlották fel az összes szárazföldet, minden gazdagságával együtt, valamint a tengerek és óceánok felszínét. Magunknak megtartottuk a víz világának kormányzását, annak csendességében. Békések voltunk és jóhiszeműek, és most is azok vagyunk. Talán ez lesz a vesztünk – ki tudja? Még mindig nagy nemzetség vagyunk. Ha harcot kezdenénk az ember ellen, a mi erőnkkel, tudásunkkal, tehetségünkkel…
A bálnák azonban nem akarnak harcolni. „Mi nem vagyunk cápák” – mondták a kezdet kezdetén. „Mi nem vagyunk emberek” – mondják most, és a bálnák énekét dalolják mély, mindent átremegtető hangjukon. Hitünk szerint a mi énekünk tartja fent a világot. Amikor megölik az utolsó nagy fehér bálnát, vele hal az egész világ. Mit tegyünk, ha ezt az ember nem érti meg?
Apai ágon a tűztől, a fény fiától származom. A világ világosságát hordozom rejtetten vagy nyilvánosan, ahogy lehetőségemben áll. Atyáim nemzedékei melengették az emberek testét-lelkét, s azzal hízelgek magamnak, hogy én is a világosság hordozója vagyok. Nem engedünk a sötétségnek! Személyes küldetésem, hogy a megbékélést szolgáljam a bálnák és az emberek között, s ehhez fényemen túl csodálatos eszközt kaptam testembe.
Büdös vagyok. Szagom bekúszik minden ember orrába. Én nyugtalanítom a szaglóhám sejtjeit, én facsarom az orrok izmait, én ingerlem köhögésre a tüdőt – csupa-csupa felkiáltójel öngyilkos gyilkosainknak!
Nem vagyok egy könnyen elfelejthető valaki, és nem is akarom, hogy elfeledjetek! Sőt - használjatok! Égessetek! Halljátok zsírcseppjeim sercegését, érezzétek faggyúm büdösét, ébredjetek, ahogy a feltört ammóniás kapszulától felriad az ájult beteg!
Igen, betegek vagytok, füstöm és bűzöm erre emlékeztet benneteket. Én pedig hiszem, hogy minden sercenésem közelebb visz minket a kiegyezéshez. Ha pedig én ezt valamiért nem érném meg, hát testvéreim is itt sorakoznak mellettem a polcon. Tudják, ők is hamarosan sorra kerülnek, és örülnek ennek. Égnek a vágytól, hogy lángra lobbanjanak, egyszerre felmutatva atyai és anyai örökségüket.
Itt ülök a hánykolódó bálnavadászhajón és hallom, ahogy nagynéném dalol a mélyben. Látom és hallom nagybátyám válaszdördülését odafentről, ahogy fényes villanásként átcikázik az égen. Égek és éneklek, fényem és füstöm átjárja a kabin belsejét. Dalom dallam a világmindenség fenntartásában: bizakodjatok, testvéreim, bizakodjatok!
És egy kis akcoós könyvajánló szépirodalomból:
- Ármányos sárkányos - meséskönyv, 2.690 Ft helyett 2.000 Ft
- Kisvárosi történetek, 33 rövid történet és néhány hosszabb, Az otthon maradt fiú (bibliai novellák) - A három könyv együtt 2400 Ft helyett 2.000 Ft -
- Cigányélet - öt szerző írása róluk, nekünk, Cigánysors - A két könyv együtt 1.800 Ft helyett 1.000 Ft
- Különös! - képtelen képeskönyv 60 történettel és sok-sok képpel - exkluzív kiadvány, könyvárusi forgalomba nem kerül! - 3.000 Ft helyett 2.500 Ft.
Postaköltséget nem számolunk fel!
Megrendelni lehet: Sipos Gyula, info@szeretetfoldje.hu
