…ami persze egyben a régi folytatása is. Április 11-én, szerdán (Erzsébet asszony halálának 33. évfordulóján) Bohn István atya, törökbálinti esperes plébános szentmisét mutatott be a felújított Szeretetláng kápolnában és megszentelte az újonnan kialakított közösségi házat is. Így jutottunk el újra a sötétségből a fénybe, egy romos házból egy felújított közösségi házba, a régi emlékektől az új tervekig…
1995-ben állítottuk fel Erzsébet asszony, a Szeretetláng lelki napló lejegyzője halála helyén a Szeretetláng szobrot és itt épült fel 1997-re az első hazai Szeretetláng kápolna. Boldog éveket tölthettünk el itt együtt Hámori Ali bácsival és Angyi nénivel (Erzsébet asszony utolsó ápolóival), a törökbálinti közösség tagjaival és a mindenfelől ide érkező testvérekkel és érdeklődőkkel.
Aztán 2007-ben elhunyt Ali bácsi, 2011-ben pedig, 91 évesen távozott tőlünk Angyi néni is. Az udvarban működő pékségnek egyre rosszabbul ment, végül bezárt. Lekapcsolták az áramot, elzárták a vizet, fűtés, világítás nélkül maradtunk, így az utolsó három évben már lelki napokat sem tudtunk szervezni, csak a heti kétszeri ima-összejövetelünket tartottuk meg. (Télen pokrócba burkolózva, gyertyával világítva…) Ebben a szinte kilátástalannak tűnő helyzetben jött egy fiatal, sokgyerekes vállalkozó, Bernyák Bence és felesége Anna, akik felajánlották, hogy megvásárolják az egész ingatlant: a hátsó részt a vállalkozásuknak, az első részt – a családi házat és a kápolnát – pedig felújíthatjuk és tovább működtethetjük…
Isten ajándékaként éltük meg ezt a pillanatot, Isten válaszaként a drága testvérek hűségére, kitartására és imáira. A felújításhoz kért - általunk felajánlott -, nyolc millió forint néhány hónap alatt összegyűlt az adományokból. Isten csodájaként éltük meg, ahogy mozgásba lendültek a dolgok, megnyíltak a szívek ennek a szép tervnek a megvalósítására.
Ebben a szakember-ínséges időben mellénk állt Bíró Tibor és csapata, ők szervezték és végezték a felújítási, újjáépítési munkákat, amiből volt bőven. A kápolnát újra kellett festeni és külső szigetelést kapott (az üvegtéglákat ezért gipszkartonnal kellett lefedni). A kápolnát összenyitottuk a mellette lévő teremmel – a pékség valamikori műhelyével -, ahol egy új termet és egy sekrestyét alakítottunk ki. A ház nagyon leromlott állapotban volt, itt nagyon komoly munkákat kellett elvégezni. Két szobát összenyitottunk, így jött létre egy 50 főt kényelmesen befogadó közösségi terem. (Összesen 80 új széket vettünk, ebből 20 a kápolnába ment – a régi műanyag székek a mellette lévő terembe kerültek -, 50 szék a közösségi terembe, 10 pedig a tartalék…) Mögötte a valamikori boltból raktár és gyermekvigyázó, játszó szoba lett. Új padozat, új ablakok, álmennyezet, új világítás… A meglévő fürdőszobát át kellett alakítani és a meglévő wc/mosdó mellé egy másikat is lépíteni. Fűtés és világítás korszerűsítése, új konyha és -bútorok, szép előtér, külső-belső festés…
Eddig mintegy 11 millió forintot költöttünk el. Hálásan köszönünk minden anyagi és lelki támogatást, imát, hozzájárulást. Bár a házat megnyitottuk, még nem értünk a munkák végére (szellőző rendszer a mosdókba, bútorok, stb.), ezért továbbra is köszönettel fogadunk minden imát és adományt.
Szeretetláng kápolna és közösségi ház – ez most a pontos nevünk. Nagy izgalommal és reményekkel nézünk a jövőbe, hiszen ez az új tér új lehetőségeket is jelent a számunkra! Újra szervezhetünk lelki napokat, és másoknak is felajánlhatjuk a házat, ha ilyet szeretnének tartani. Ezen túl előadások, filmvetítés, kiállítás, alkotó tábor, közösségi összejövetelek… minden, amit csak el tudunk képzelni! Ugyan mi akadályozhatja meg, hogy ez a hely hazánk megújulásának egy fontos helyszíne lehessen?
Talán csak mi, ha ellustulunk, ellankadunk, ha önmagunk magasztalására használjuk fel a házat, ha összeveszünk egymással, ha irigykedni kezdünk, ha sajátunknak tekintünk valamit, ami nem a miénk, így ellopva Istentől a dicsőséget, egymástól pedig a javakat, a bizalmat és szeretetet. Én azonban nagyon remélem, hogy ez nem történik meg velünk. Ezért kérlek benneteket, ti is vigyázzatok ránk! Szóljatok, figyelmeztessetek, biztassatok, és főleg: gyertek, dolgozzunk együtt! És akkor hazánk valóban a Szeretet földje lehet…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
