Október 4-én kezdődik nálunk a Szentlélek szeminárium a Szeretetláng közösségi házban, ennek örömére az Eheti:
„Azt gondolhatnánk, hogy ha valakinek, hát Jézus Krisztusnak nem volt szüksége a Szentlélek külön kiáradására az életére, vagy a Szentlélek felkenésére a munkájához. Hiszen Ő a Szentlélektől fogant Szűz Mária méhében! Ő a Fiú, - a Szentháromság második személye – megtestesülése, Ő a tökéletes Isten és tökéletes ember. Miért is kellene neki még a Szentlélek külön kiáradása? Ehhez képest az evangéliumok ennek pont az ellenkezőjéről számolnak be.
Csodálatos történetet olvashatunk Lukács evangéliumában a fiatal Jézusról. A zsidó fiúgyerekeket ugyanis 12-13 éves korukban egy külön szertartás, a Bar Mitzvah keretében „férfivá avatják”. (Bar Mitzvah azt jelenti, a parancsolatok fia.) Innentől kezdve saját felelőssége a Tóra összes parancsolatának betartása és a hit tanulása. Ekkortól teljes jogú férfinak számít a gyülekezetben. A parancsolatokat betartva tehát a tizenkét éves Jézus is felmegy szüleivel a templomba a férfivá avatására -, majd különös módon ott ragad. Szülei csak harmadnap találják meg, amint „a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged. Ő pedig ezt felelte nekik: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem? De ők nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.” (Luk 2, 46-52)
Ma úgy is mondhatnánk, ez az esemény volt Jézus „bérmálkozása”. A Szentlélek ekkor leszáll rá hét ajándékával – értelem, tudomány, bölcsesség, jótanács, jámborság és istenfélelem -, és egy mélyebb Isten-ismeretre és mélyebb önismeretre vezeti el Őt. Jézus megérti, hogy Isten nem csak a Seregek Ura, a kimondhatatlan nevű Adonáj - hanem Atya, Apuka, neki pedig különösképpen is személyes Atya és Apuka! Ezzel beteljesedik Izajás próféciája: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.” (Iz 11, 1-3)
Soha, senki addig nem nevezte addig Istent Apukának! Szülei „nem értették meg amit nekik mondott”, még Mária sem, hiszen az „apuka” – magától értetődően -, József volt. (Nehogy valaki azt képzelje, hogy a hároméves kis Jézuskát édesanyja félrehívta, hogy elmagyarázza neki, igazából nem is József az apukája – micsoda szeretetlenség és durvaság lett volna! Jézus pedig – csak hogy a félreértéseket tisztázzuk -, tökéletesen ember volt, azaz tökéletesen gyerek, és nem kukucskált ki belőle egy „isten”, aki hümmögve figyelte, hogy mi történik. Jézus nem volt se meghasonlott, se skizofrén…)
„Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.” A Szentlélek hét ajándéka átjárja, megihleti gondolatait, vágyait és terveit, segít kibontakoztatni tehetségeit és képességeit… Így válik Jézus Krisztus azzá a lenyűgöző személyiségű, vonzó és gyakorlatias emberré, aki aztán a nyilvános működésben megmutatkozik a világnak. Ahhoz azonban, hogy mindez megtörténhessen, még mindig szükség van a Szentlélek újbóli leszállására és a nyilvános működésre való felkenésére – ami a Jordánban való bemerítkezéskor, megkeresztelkedésekor történik meg.
Péter apostol így tesz erről tanúbizonyságot: „Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.” (Ap Csel 10, 37-38)
Ebben a messiási felkenésben - a messiás szó felkentet jelent -, kapja meg Jézus Krisztus mindazokat az adományokat, karizmákat, amelyek a nyilvános működéséhez szükségesek. Ezután gyógyít, szabadít, ördögöket űz.
Azt olvassuk, hogy Jézust a Szentlélek vezeti ki a pusztába, a Szentlélek indítja gyógyításra, a Szentlélek ad neki erőt a szenvedések elhordozására… amikor pedig küldetését befejezte, a keresztfán „kilehelte a lelkét”. (Mt 27, 50) Ez nem pusztán egy szép kifejezés a halálra, hanem konkrét és valóságos kifejezése Jézus küldetése egyik legfontosabb célja beteljesülésének! „De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett. Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.” (Jn 16, 7-15)
Jézus a „kapu, amit senki be nem zárhat”, Ő az „út, az igazság és az élet”, s íme „rajta keresztül” Isten Lelke, a Szentlélek újra szabadon kiáradhat a világra! Az Alkotó Lélek, Teremtő Lélek, az Igazság Lelke, Vigasztaló, Bátorító, Védőügyvéd, a Csodatévő, az Erő – a Szeretet Lelke, az örök kapcsolat Isten és ember között újra közöttünk van, hogy minket is krisztusivá tegyen, minket is megsegítsen hét ajándékával, felkenjen a szolgálatra, hogy „életünk legyen és bőségben legyen”!
Ha pedig Jézus Krisztusnak, az Istenembernek ilyen nagy szüksége volt a Szentlélekre és ennyi mindent vállalt azért, hogy mi is megkaphassuk Őt - akkor nekünk vajon milyen nagy szükségünk van a Szentlélekre?!”
Részlet Sípos (S) Gyula: A Szentlélekről - kegyelmei, karizmái, munkája bennünk és közöttünk című füzetéből (lásd: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/8491-a-szentlelekrol )
