HTML

Szeretet földje - a honlap blogja

Minden hétre egy kis gondolkodni való, közérdekű témákról. A Szeretet földje honlap közérdekű blogja. A honlap elérhetősége: szeretetfoldje.hu - a széles látókörű, naponta frissülő honlap!

Friss topikok

  • Meg nem értett: "És mindez csak halvány visszfénye Isten megtapasztalásának!" Sajnos fogalmad sincs Isten megtapas... (2021.09.12. 20:14) Isten tágasságáról
  • Meg nem értett: "Félreértem magam, félreértem embertársaimat és félreértem Istent." Egész jó! "Már édesanyám méhé... (2021.08.22. 16:14) Az önismeret fontosságáról
  • Meg nem értett: "A legjobb üzlet Istennel szövetségben lenni: Ő éli az én életemet, én pedig az övét." Dehogy éle... (2021.07.06. 11:57) A legjobb üzlet
  • Meg nem értett: "Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” Nagyon jó,kár,hogy nem é... (2021.05.26. 09:32) Hogyan telhetek el Szentlélekkel?
  • Meg nem értett: "kérek egy évi igét az Úrtól, hogy az vezesse és segítse gondolataimat és tetteimet az adott évben... (2021.05.15. 17:35) Hogyan ismerhetjük fel Isten akaratát életünkben?

Címkék

2021 (1) 666 (2) a (1) abortusz (1) Ábrahám (1) abszurd (1) Ádám és Éva (1) adomány (1) adományok (1) adományok és karizmák (1) adomány gyűjtés (1) adottságok (1) Advent (2) advent (7) aggodalmak (1) agresszivitás (1) ajándék (1) ajándékai (2) ajándékok (2) Ákos (1) áldás (2) áldás és átok (2) áldozat (1) áldozatok (1) alkotóképesség (1) állandó barátok (1) állandó érdekek (1) állatok együttélése (1) álom (3) álom Istentől (1) angyal (1) angyalok (1) antall (1) antikrisztus (3) antiszemitizmus (2) apostol (1) apostolok (1) Árpád-házi Szent Erszébet (1) arsi plébános (1) árulás (1) árvíz (1) Assisi Szent Ferenc (1) aszály (1) átkok (1) átok (1) atomenergia (1) atomhulladék (1) átverés (1) Atya (4) Augusztusz császár (1) azerbajdzsán (1) az egyház feje (1) az élet értelme (1) a hét főbűn (1) a jövő felé (1) a kicsi szép (1) a legjobb választás (1) a sátán megvakítása (1) a Szentlélek adományai (1) a Szentlélek ajándékai (1) a Szentlélek hét ajándéka (1) a szenvedés értelme (1) a vadállat pecsétje (1) bal-jobb (1) baloldal (3) baloldali vagy jobboldali (1) bálványimádás (1) barbárok (1) Bárka (1) bátorság (2) Bátorság (1) bázisközösségek (1) béka feneke (1) béke (9) béke-kor (1) békekor (1) békesség (2) béketűrés (1) Bélapátfalva (1) belső gyógyulás (1) beső szabadság (1) betegség (2) betegségek (1) betlehem (1) bevándorlás (1) biblia (1) Biblia (2) bibliai kereszténység (1) birodalom (2) bizalmatlanság (1) bizalom (3) bizalom és bizalmatlanság (1) bizonytalanság (1) böjt (1) Böjte Csaba (1) bölcsesség (1) boldogok (1) boldogság (2) boltzár (1) Brexit (1) buddhista (1) bujaság (1) bűn (5) bűnbánat (15) bűnbeesés (1) bűnök (6) bűntudat (1) búza és konkoly (1) caddik (1) celeb (2) chip-technológia (1) Churchill (1) cigány (5) cigányélet (1) Cigányélet (1) cigányok (2) Címkék (7) Clausewitz (1) cölibátus (1) covid (1) csábítás (1) család (4) család szinódus (2) csalás (3) csaló (1) csapások (1) csapdahelyzet (1) cselekedj helyben (1) csodabogár (1) csodák (4) csodatévő (1) csüggedés (2) Darwin (1) Dávid (1) deák (1) Debóra (1) démoni (1) démoni befolyás (1) depresszió (1) diagnózis (1) diktatúra (1) diplomácia (1) disztópia (1) disztópiák (1) divat (1) döntés (2) döntésképtelenség (1) Don Bosco (1) don Bosco (1) E. G. White (1) Éden (2) Edith Stein (1) égbekiáltó bűn (1) égbekiáltó bűnök (1) egészségügy (1) egyenlőség (1) egyház (2) Egyház (2) egyházi és világi tekintély (1) egyházközség (1) egyházvezetés (1) Egyház Anyja (1) egyperces (2) egypercesek (1) Egység imája (1) élet (1) életközepi válság (1) életlehetőségek (1) életrendezés (2) életszentség (2) élet és halál (2) elhalás (1) Elizeus (1) Eljövelet (1) eljövetel (2) elköteleződés (1) ellentétpárok (1) elmélkedés (1) elmélkedő ima (1) elnök (1) élő (1) élő víz (1) elrejtett évek (1) elvetettség (1) elzárkózás (1) emberek együttélése (1) Emberfia (1) emberszelídítés (1) embervadítás (1) engesztelés (1) engesztelő kápolna (1) énok (1) építkezés (1) érdekek (1) erények (1) érett (1) érettség (3) erkölcs (1) erkölcsi érzék (1) erkölcsi megújulás (1) Erkölcsök (1) erő (3) erőszak (2) erőszakmentesség (2) erőszak kultusz (1) érték (1) értelmes tervezés (1) etika (1) étkezési szokások (1) EU (1) eucharisztikus kongresszus (1) Eucharisztikus Világkongresszus (1) Európa (1) évértékelő (2) évezred (1) evilág (3) evilág szelleme (1) évi ige (3) evolúció (1) ezotéria (1) ézus Krisztus (1) fájdalmak férfija (1) Fallóskút (1) farizeusok (1) fasizmus (1) Fatima (1) felébredés (1) félelem (3) félelm (1) félelmek (2) felelősségvállalás (1) felszabadítás teológia (1) feltámadás (3) ferenc (1) Ferenc Ferdinánd (1) Ferenc pápa (17) férfi (1) fesztiválhullám (1) fiatalok (1) figyelmeztetés (1) filadelfia (1) filmipar (1) Fiú (2) főbűn (1) foci EB (1) fokrendszer (1) főparancs (1) forradalmak (1) forradalmár (1) forradalmárok (1) forradalom (1) fösvénység (1) Freud (1) gagyi (1) Galgóczy Erzsébet (1) Gandhi (1) Gavrilo Princip (1) gazdag (1) Gedeon (1) géntechnológia (1) Géza fejedelem (3) globális hatalmak (1) Gobbi Hilda (1) gőg (1) Góliát (1) Gondviselés (1) gonosz lélek (11) gonosz lelkek (3) görög istenek (1) groteszk (6) gumicsontok (1) gyanakvás (1) gyerekek (1) gyermekvállalás (1) gyilkosok (1) gyilkosság (4) gyógyítás (1) gyógyító mise (1) gyógyító összejövetelek (1) gyógyító szavak (1) gyógyszer a világnak (1) gyógyulás (10) Gyógyulás (1) gyógyulások (2) gyógyulás ésszabadulás (1) gyógyulás és szabadulás (1) győzelem (10) gyűlölet (3) gyűlölethullám (1) gyümölcsei (1) Gyümölcsoltó Boldogasszony (1) gyurcsány (1) h.n. adventisták (1) háború (12) háborúk (2) háborúság (1) hadászati terminológia (1) halálos (1) halloween (1) halott (1) halottak napja (2) hamisítás (1) hamis béke (1) hamis hitek (2) hamis istenek (2) hamis keresztények (1) hamis próféta (1) hamis próféták (2) hamis prófétaság (1) hamis teológiák (1) harag (1) harc (1) Harry Potter (1) haszid (1) hatalmi logika (1) hatalom (3) hatalomvágy (1) határon túli magyarok (1) háttérhatalom (1) hazánk (1) házasság (4) házasság hete (2) hazaszeretet (2) hazugságok (1) helyhatósági választások (2) helyreállítás (1) héra (1) Heródes (2) hét erény (1) hét főbűn (4) hierarchia (1) hit (10) hitetlenség (3) hitigazságok (1) Hitler (2) hitler (1) hit és erkölcs oktatás (1) hit és hitetlenség (2) Hit Éve (1) hit gyülekezete (1) Hivatal (1) hivatás (3) Hőhullám (1) homaopátia (1) homeopátia (2) homokra épült ház (1) homoszexualitás (2) hősök (2) hostess (1) hübrisz (1) Humboldt (1) Hunyadi (2) Hunyadi János (1) Hunyadi Mátyás (1) hűség (1) hűség és hűtlenség (1) húsvét (5) idegsebészet (1) idézetek (1) idők jelei (1) igazgató (1) igazság (6) igaz és hamis (2) igaz vagy hamis (1) Ige (1) igék (1) ihletettség (1) II. András (1) II. János Pál (3) II. János Pál pápa (4) Illés (4) illés (1) illúziók (3) ima (8) imádság (2) imádság hazánkért (1) imakilenced hazánkért (1) Imanap (1) Imanap hazánkért (1) imaszolgálat (1) imdság (1) inkulturizáció (1) integráció (3) integrálás (1) Intelmek (1) irgalmasság (2) Irgalmasság Éve (1) irgalmasság éve (1) irgalom (5) irodalom (2) iskola (3) ismeret szava (2) isten (2) Isten (37) Istentől jövő álom (1) Isten akarata (3) Isten akaratának megértése (1) Isten és sátán (1) Isten fegyverzete (1) Isten gyermekei (2) Isten győzelme (1) Isten győzelmet ad (2) Isten ismeret (1) Isten ítélete (1) Isten kegyelme (2) Isten országa (15) Isten szeretete (1) Isten üzenete (1) Isten válasza (1) István király (1) iszlám (3) ítélet (8) ítélkezés (1) IV. Béla (1) IV. Béla király (1) izgalmas időszak (1) Izrael (1) Izsák (1) Jakab apostol (1) járvány (3) Jehova Tanúi (1) jelek (1) Jelenések könyve (1) jelenségek (1) jelmez (1) Jerikó (1) jerikó (1) Jeruzsálem (1) Jézus (12) jézus (3) Jézus Krisztus (108) jézus Krisztus (1) Jézus krisztus (1) Jézus tanítása (1) jobboldal (3) jócselekedetek (1) Jónás (1) jóra való restség (1) jóság (1) jósok (1) jótettek (1) jövendölések (1) jövő (1) jövőkutatás (2) józanság (2) józan ész (1) józsef (1) jó erkölcsbe ütköző (1) jó és rossz (2) júdás (1) Júdás (1) kábítószer (1) kádár (1) karácsony (5) karizma (1) Karizmák (1) karizmák (12) karizmatikus (1) karizmatikus élet (1) karizmatikus megújulás (2) karma (1) Kárpát-medence (1) Kárpátalja (1) Kassai Lajos (1) katolikus egyház (3) katolikus karizmatikus megújulás (1) katolikus keresztény (1) katonaság (1) kedvesség (1) kegyelem (9) kegyelmek (1) kegyelmi idő (1) Kelet (1) képességek (1) képmutatók (1) képviselőtestületek (1) képzelet (2) kereszt (3) Keresztelő János (3) keresztény (2) kereszténydemokrácia (1) kereszténydemokrata (1) keresztények (1) kereszténység (2) keresztény hit (1) keresztény közélet (1) keresztény megoldás (1) keresztény megújulás (2) keresztény politika (1) keresztény szépirodalom (1) keresztes háborúk (1) kereszthalál (2) keresztségi fogadalom (1) kételkedés (1) kevélység (1) Kiegyezés (1) kiegyezés (1) kiengesztelődés (10) kiengesztelődés szolgálata (1) kilencvenes évek (1) Kindelmanné Erzsébet asszony (1) kirakat-kereszténység (1) kísértés (3) kísértések (2) kisgömböc (1) kitartás (1) kivándorlás (1) kivándorlóország (1) klimax (1) kockás ingesek (1) kommunizmus (1) Kongresszus (1) konszolidáció (1) könyve (1) konzervatív (2) konzervativizmus (1) konzervatívok (1) konzervatívok és liberálisok (1) Koppány (1) környezetvédelem (1) korrupció (1) kossuth (1) Kossuth (2) Kötöny (1) közösség (1) közösségek (1) közösségi élet (1) közösségi ház (1) köztársasági (1) kreativitás (2) Kristus Lelke (1) krisztus (3) krisztusi jellem (1) Krisztus sebhelyei (1) krisztus teste (1) kukkolás (1) küldetés (1) különítélet (1) különös (1) kulturális kereszténység (1) kunok (1) küzdelem (4) Látó (1) látszat-biztonság (1) legyőzése (1) lehetőségek (3) Lélek (2) léleklátás (1) lelkiismeret (2) lelki alkat (1) lelki erő (1) lelki gyógyulás (1) lelki langyosság (1) lelki sebek (1) lelki szegény (1) lemondás (1) leuralás (1) leuraló szavak (1) liberális (2) liberális-ateista-mennyország (1) liberális mennyország (1) loretói litánia (1) lustaság (1) maffia (1) magán-kinyilatkoztatások (1) magánkinyilatkoztatás (2) Magánkinyilatkoztatások (1) magánkinyilatkoztatások (4) magasztalás (1) mágia (1) magyar (1) magyarok (1) Magyarok Nagyasszonya (1) Magyarország (2) Magyarország átvilágítása (1) Magyar Királyság (2) magyar kormány (1) magyar nemzet (1) magyar történelem (1) mammon (1) manipuláció (1) március 15. (1) mária (1) Mária (2) Mária-ünnep (1) Mars-utazás (1) Martin Luther King (1) Marx (1) Második eljövetel (1) maszatolás (1) Mátyás király (1) maya naptár (1) MDM üzenetek (1) Medjugorje (5) megértés (1) meghasonlás (1) meghívottak (1) megismerés (1) megkülönböztetés (7) megpróbáltatás (2) megpróbáltatás ideje (1) megrontás (2) megtérés (24) megtestesülés (1) Megtestesülés (1) megújuás (1) Megújulás (2) megújulás (43) megvallás és megtagadás (1) megváltás (4) meleg fesztivál (1) menekülés Egyiptomba (1) menekült-kérdés (2) menekültek (1) menekülthullám (1) menny (1) mennyei nagykövetség (1) mennyek országa (2) mennyország (4) Mennyország (1) Mennyország Nagykövetség (1) menny és pokol (1) mérték (1) mese (1) messiási ígéretek (1) mgosztottság (1) midlife crisis (1) Miért (1) migráció (1) migránsok (3) Mindenki (1) mindenszentek (2) miniszterelnök (1) miniszterelnöki beszéd (1) mintagyerek (1) misszió (5) missziós központ (1) misztika (1) Mohamed (2) morális (1) mózes (1) mozgalom (1) munka (1) muszlim hódítók (1) muszlim világ (1) művész (1) muzulmán (1) nagyböjt (9) Nagyhét (2) nagy figyelmeztetés (1) Nagy Figyelmeztetés (2) Nagy szent Teréz (1) Nándorfehérvár (1) napcsoda (1) NEK (1) német-római császárság (1) nemzet (1) nemzeti imanap (1) nemzeti küldetés (1) nemzeti ünnepek (1) nemzet gyógyítása (1) népszavazás (1) népvándorlás (6) Néri Szent Fülöp (2) nevelés (1) nevelőotthon (1) nevető szent (1) (1) Nostradamus (1) nőtlenség (1) novella (3) novellák (1) nyelvek adománya (1) nyílt forráskódú rendszer (1) nyilvános működés (1) nyolc boldogság (2) Nyugat (1) óember (2) ogonsz lélek (1) okkult (1) okkultizmus (1) oktatás (2) olimpia (2) Oltáriszentség (1) önigazult ember (1) önismeet (1) önismeret (2) önkéntesek (1) önsegítő kurzusok (1) önvallomás (1) önvizsgálat (1) önző ember (1) optimista életszemlélet (1) optimizmus (1) orbán (1) Orbán Viktor (1) ördög (6) ördögi szellem (1) örményország (1) örök élet (3) Öröm (1) öröm (4) örömhír (2) Oroszország (1) országház (1) országunk vezetői (1) örvendetes esztendő (1) orvos (1) Oscar-díjas film (1) összeesküvés-elméletek (1) összefonódás (1) Összeomlás (2) összeomlás (7) összeomlás és megújulás (1) P2 (1) Paks (1) pál (1) Pál apostol (2) pápa (3) pápaválasztás (1) papi hivatás (1) papi válság (1) parasztháború (1) párbeszéd (3) pedagógus (2) pedagógusok (2) pedagógus sztrájk (1) pedofília (1) pedofilia (1) pénz (1) pesszimista életszemlélet (1) pesszimizmus (1) Petőfi (1) Pio atya (2) plágium (1) plakát (1) pogányság (1) pokol (7) polgári engedetlenség (1) politika (3) politikai kereszténység (1) próbatétel (1) prófécia (13) próféciák (6) próféciók (1) próféta (2) prófétai dimenzió (1) prófétai egyház (1) prófétai élet (2) prófétai tettek (1) prófétai vízió (1) próféták (1) prófétálás (3) prófétaság (1) prófétikus álmok (1) pünkösd (8) Pünkösd (2) püspöki kar (1) puszta (2) Putyin (3) radikálisok (1) remény (6) reménység (1) rettenet (1) roma (3) romák (1) Róma apostola (1) roma holokauszt (1) rossz struktúrák (1) rövid történet (3) rövid történetek (1) sakk (1) Sámson (1) saria (1) sarlatánság (2) sátán (15) sátáni rituálék (1) sátán birodalma (1) Sátán birodalma (1) sátán csókja (1) sátán uralma (1) schmitt (1) segítség (1) sérelmek (1) Sípos (S) Gyula (52) Sípos (S) Gyuzla (1) Sípos (S) yula (1) Sípos (S Gyula (1) Sipos Gyula (57) sipos gyula (1) sírkő (1) sötétség (1) sötét oldal (1) star wars (1) statisztika (1) státusztörvény (1) stigmák (2) Stop Soros (1) szabadság (1) Szabadulás (1) szabadulás (5) szabad út (1) szájhősök (1) szakadás (1) százszoros termés (1) Széchenyi (2) Széchenyi István (1) szegény (1) szegregáció (1) szélhámos (2) szélhámosság (1) szellemi hatalom (1) szélsőjobb (2) szélsőségesek (1) szembenállás (1) személyiség (1) személyiség típusok (2) szemlélődő ima (1) szent (1) szentek (8) Szentháromság (2) Szentírás (2) szentírás (2) szentistváni vízió (1) szentlélek (2) Szentlélek (49) Szentlélek ajándékai (2) Szentlélek gyümölcse (1) Szentlélek hét ajándéka (1) Szentlélek szerelmese (1) szentté lenni (1) szentválasztás (1) Szent Anna rét (1) Szent Család (3) szent ember (1) Szent Ferenc (1) Szent István (4) Szent István király (2) szent István király (1) Szent János (1) Szent József (1) Szent korona tan (1) Szent Margit (1) Szent Teréz (1) szenvedés (4) szenvedés és kegyelem (1) szépirodalom (4) szerelem (1) szeretet (11) Szeretet (3) Szeretetföldje (1) szeretethullám (1) Szeretetláng (9) Szeretetláng kápolna (3) szeretet foldje (1) szeretet földje (7) Szeretet foldje (1) Szeretet földje (66) szeretet logika (1) Szerett földje (1) szerzetesi hivatás (1) szétválasztás (1) szexshop (1) sziklára épült ház (1) színész (1) szinódus (1) szokások (2) Szókratész (1) szolgálatok (1) szorongás (2) Szövetség (1) szövetség (2) Sztálin (1) sztálin (1) szűklátókörű (1) születésnap (1) szunnita-siíta (1) Szűzanya (9) Szűz Mária (6) Szűz mária (1) találkozás (1) táltos (1) támadás (1) tanár (1) tanítás (1) tatárjárás (1) Tátra (1) Telekom (1) temperamentum (1) teológia (1) teremtés (2) teremtett világ (2) Teremtő (1) Teréz anya (1) Teréz anya nővérei (1) természetgyógyász (1) természetgyógyászat (1) természetvédelem (1) terror (1) tervezés (1) testvériség (1) téveszmék (1) tézisfilm (1) tistítótűz (1) tisztítótűz (2) tisztulás (3) titka (1) torkosság (1) Törökbálint (1) török veszedelem (1) történelem (3) törtléneti források (1) törvény (1) törvények (1) totális kontroll (3) töviskorona-vírus (1) trafik-mutyi (1) Trianon (1) trianon (1) trükk (1) tudományos eredmények (1) türelem (2) újember (2) Újév (1) újjászületés (1) újpogányság (1) Új Ádám (1) új pünkösd (1) Ukrajna (3) uralom (1) utolsó idők (1) utolsó ítélet (1) utópia (1) utópiák (1) utópiák és disztópiák (1) választás (4) választási döntés (1) választási kampány (1) választási lehetőség (1) választások (6) választottak (1) vallás (1) vallási statisztika (1) valóság (1) válság (8) vámpirizmus (1) várakozás (4) város (1) vasárnapi szünnap (1) védekezés (1) végső idők (4) véradás (1) vezérige (2) vezetői bukások (1) vezetők (1) vidám (1) viktor (1) Világegyetem (1) világosság (1) világvége (6) vírus (1) visszaélés (1) viszály (2) vita (1) vízió (2) Vörös Brigádok (1) XVI. Benedek (1) XX. század (2) XXI. század (3) zárt rendszer (1) zeusz (1) zimándy (1) zsinat (1) Címkefelhő

„Orvos, gyógyítsd magadat…”

2016.05.09. 09:02 zárójeleS

Nagyon örülök minden keresztény gyógyító összejövetelnek, akár mi szervezzük, akár mások, mert az emberek olyan leromlott testi-lelki állapotban vannak, hogy minden kegyelem csak jól jöhet! Ezért örömmel mentem a Cor et Lumen Közösség által szervezett gyógyító összejövetelre is. Az alkalom végén azonban, a templomból kifelé jövet történt valami, ami erősen elgondolkodtatott:

A templom előtt, a bejáratnál ült egy koldus, és Isten nevében alamizsnáért könyörgött. Az alkalom után kijövő emberek pedig úgy mentek el mellette, mintha ott se lett volna! Eszembe jutott Jézus Krisztus példabeszéde, amikor a király elengedi a nagy adósságot a gazdag embernek – azaz nagy kegyelemben részesíti -, aztán kint a gazdag ember meg nem engedi el a szegénynek a kis adósságát, azaz nem könyörül rajta. Hát nem ez történt itt is? De ha igen, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon meg tudta-e érinteni egyáltalán Krisztus a szívünket a gyógyító összejövetelen?!

Attól tartok, a jelenlévők egy része úgy volt ott az alkalmon – és ki tudja, még hány másikon -, mint aki egy szolgáltatásért jött. Jelen esetben ugyan nem a hamburgeres szolgáltat, nem is mozijegyért állunk sorba, hanem Isten gyógyításáért, de lényeg ugyanaz: megkapom a szolgáltatást, fizetek érte (itt meg ráadásul ingyen van), aztán megyek tovább…

Ha ez így van, akkor ez a legnagyobb katasztrófa, ami csak történhet! A gyógyító összejövetelek célja ugyanis az Istennel való személyes találkozás létrehozása, hiszen ebben a találkozásban történik meg a gyógyulás és szabadulás, a bűnbánat és megújulás. Ha azonban a szívünk kemény marad – és ennek lakmuszpapírja a koldus és a neki nem nyújtott segítség -, akkor talán nem jött létre a találkozás sem az Üdvözítővel.

Gyümölcséről ismerni meg a fát. Vigyázzunk, nehogy becsapjuk magunkat! Jézus nagyon kemény figyelmeztetést mond az egyik példabeszédében: „Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál. Ő erre azt feleli nektek: Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” (Lk 13, 26-27) Hiába járunk összejövetelekre, ha olyanok vagyunk, mint a folyami kavics: kívül nedves, de belül száraz (a víztől érintetlen).

Jaj, milyen kellemetlen tud lenni Jézus! Nyilvános működése idején hazalátogat falujába, és a zsinagógában így kezdi beszédét: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban…” (Lk 4, 23) Mindenki rá figyel, Ő azonban egyáltalán nem úgy folytatja, ahogy elvárják tőle, aminek az lesz a vége, hogy „mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.” (Lk 4, 28-30)

Az Istennel való találkozásból fakad a gyógyulás – de hogyan is gyógyulhatnánk meg, ha nem nyitjuk meg a szívünk Jézus Krisztus előtt? Ráadásul még őt hibáztatjuk, rá vagyunk dühösek…

Hasonlóan kellemetlen ember most Ferenc pápa. Sok keresztény haragszik rá, mert nem elégszik meg egy biztonságos karosszék-teológiával, bevett szokásokkal és rítusokkal, hanem arra biztat és mutat jó példát, hogy keljünk fel kényelmes életünkből, lépjünk ki a komfortzónánkból és legyünk krisztusiak. De amikor az olyan kellemetlen! És nekünk nagyon jó érveink vannak, hogy ezt miért ne tegyük: a migránsok mind terroristák, a koldusok munkakerülők, az elváltak direkt szembe mentek Isten parancsával, a világ kihívásaira pedig a legjobb válasz a bezárkózás. Nincs irgalom, nincs kegyelem!

Lássuk be, az isteni irgalmasság évében ez nem valami nagy teljesítmény tőlünk. Ha Isten is így gondolkodott volna, a Megváltó sohasem érkezik el életünkbe. Vagy ha mégis, a kereszténység akkor is csak egy kis, elzárkózó szekta lenne.

Már az elmúlt századokban voltak olyan magán-kinyilatkoztatások, amelyek azt jósolták, hogy az egyik pápának az antikrisztus megerősödése idején majd menekülnie kell Rómából. (Többek között ezért is biztatták szentéletű emberek az olasz egység létrejöttekor, az első- és második világháború idején a pápákat, hogy maradjanak a Vatikánban.) Most meg azt látom, hogy egyre többen akarnák elűzni Ferenc pápát az apostoli székből – és ezek mind azt hiszik, és terjesztik, hogy az igaz katolikus vallást védik tőle! Csak nehogy sikerüljön nekik és így teljesedjen be a prófécia, s vele együtt újra a Szentírás tanítása arról, hogy az igazat gyűlölik és üldözik, s még azt gondolják, valami Istennek tetszőt tesznek vele.

A keresztény Európa megvédéséhez legelőször is keresztények kellenek. A keresztény Magyarországhoz szintén. „Orvos, gyógyítsd magadat!” Rajtunk a sor, kezdjük magunkon és kezdjük bűneink elismerésével és erős elhatározással a jóra – és aztán bízzunk valamit a Szentlélekre is…

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)  

Szólj hozzá!

Címkék: orvos gyógyulás megújulás kegyelem elzárkózás Ferenc pápa

Kicsi, nagy és lehetetlen dolgok Istennel

2016.05.02. 10:40 zárójeleS

Szombaton a regionális katolikus karizmatikus találkozón volt egy kijelentés az Úrtól: „van közöttünk valaki, aki esténként már annyira fáradt, hogy elalszik ima közben és emiatt lelkiismeret-furdalása van. Isten pedig azt mondja neki: nemde reggel úgy ébredsz, hogy magadban dalolsz hozzám? A lelked imádkozik – Én imádkozom benned -, éjjel is…” Később egy asszony odajött és elmondta, hogy ez a kijelentés róla szólt és most nagyon örül. Nos, ez csak egy kis történet, de jól mutatja, hogy Isten a legkisebb dolgainkban is velünk van, figyel ránk és segít.
Kint a folyosón összefutottam egy másik asszonnyal, aki örömmel mondta el, hogy néhány éve, amikor Makkosmárián tartottunk gyógyító összejövetelt, ő is eljött egy ismerősével, mert rákos volt – és Istennek legyen hála, meggyógyult a betegségéből!
Ez már bizony nagy dolog, de azért lehet azt mondani, hogy jó, jó, de az orvosok is tudják gyógyítani a rákot. (Igaz, hogy e mögött is ott van Isten kegyelme…)
Ami azonban Isten nélkül lehetetlen:
Egy budaörsi lelkipásztori kisegítő férfi tanúságot tett a találkozón és elmesélt egy történetet. Egy vasárnapi szentmisén, amikor áldoztatott a templomban, egy fiatal férfi is kijött áldozni – de ahogy nézte őt a lelkipásztori kisegítő, nyugtalan érzések töltötték el, ezért megkereste és beszélgetni kezdett vele. Kiderült, hogy a fiatal férfinek fogalma sincs keresztény hitünkről, a szentmise rendjéről, csak bejött a templomba, és amikor a többiek szentáldozáshoz járultak, ő is beállt a sorba… Nos, a beszélgetéseknek az lett a vége, hogy a fiatal férfi megtért és katolizált. E folyamat közben megtért a barátnője is, akivel együtt élt, és összeházasodtak. Megváltozott életük szépségét és boldogságát látva több másik ember is megtért és kialakult egy kis közösség.
Ez bizony már Isten nélkül lehetetlen: Őt megismerni, megszeretni, halott lelkűből élővé válni – ez a legnagyobb dolog, ami csak történhet velünk! – s lám, Istennek semmi sem lehetetlen! Ez a tökéletes életmentés az életre, a teljes életre és az örök életre!
A történetnek azonban még nincs vége.
Hogy a közösségnek milyen ereje van, jól mutatta a tanúságtétel folytatása. Kijött egy fiatalasszony, óriási pocakkal, láthatóan nem sokkal szülés előtt állt. Elmondta, hogy néhány éve súlyosan megbetegedett. Akkor két gyerekük volt és az orvosok azt mondták, hogy ha meggyógyul is, több gyermeke biztos nem lehet. A közösség azonban imádkozott érte – az eredmény pedig szemmel látható volt mindannyiunk előtt!
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged Jézus Krisztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárásával, hogy Szentlelked erejével keltsd életre nemzetünket! Járd át családjainkat, öleld át a fiatalokat és időseket, szegényeket és gazdagokat, betegeket és egészségeseket, magyarokat és nem magyarokat és hozd el közénk a megtérés, a gyógyulás, szabadulás és megújulás idejét! Köszönöm Uram, hogy meghallgatod imáinkat és cselekszel értünk! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: gyógyulás megtérés szabadulás Isten kegyelme

Hogyan telhetek el Szentlélekkel?

2016.04.25. 10:26 zárójeleS

Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28), így a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, hogyan telhetek el Szentlélekkel, az, hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően, mint ahogy levegőt veszünk! Ez pedig igaz is lenne, ha még mindig az Édenben élnénk, ahol együtt sétálnánk Istennel és semmi el nem választana minket Tőle. Sajnos azonban nem az Édenben élünk, hanem ebben a megrontott és bűnnel terhelt világban…

Mi keresztények felvethetjük azt is: miért is kellene nekünk még külön eltelni a Szentlélekkel? Hiszen meg vagyunk keresztelve és a hittan órákon is sokkal világosabb és pontosabb ismereteket tanultunk Istenről, mint amit az első keresztény nemzedékek tudhattak. Századok teológiai bölcsességét adták és adják elénk könnyen érthető formában! Ráadásul voltunk elsőáldozók, részesültünk a bérmálás szentségében, rendszeresen gyónunk, szentmisén veszünk részt és magunkhoz vesszük Jézus Krisztust az Oltáriszentségben. Ezekben talán nincs jelen a Szentlélek?

De jelen van. Akkor vajon miért van mégis, hogy annyira hiányzik életünkből a Szentlélek öröme, ereje, kegyelmi ajándékai?

Ha egyszerűen és hasonlatokban szeretnénk válaszolni, akkor rögtön három is eszünkbe juthat. Az első a kávés hasonlat: A fekete kávé keserű – mint olykor az élet -, ezért cukorral édesítik. De bármennyi cukrot is tesznek bele, ha azt hagyják leülepedni az aljára, akkor a kávé még mindig keserű, és még mindig és még mindig… de ha felkavarjuk a cukrot, akkor rögtön édes lesz a kávé! Ugyanígy, nem érezzük Isten édességét, amíg a Szentlélek át nem járja az egész életünket.

A második a gázkályha hasonlata. Ha csak a gyújtóláng ég benne, akkor – bár működőképes -, nem tudja felmelegíteni a házunkat. De ha ráadjuk a gázt, akkor olyan forróvá tud válni, hogy alig tudunk megmaradni a közelében! Ugyanígy, ha csak gyújtólángon él bennünk a Szentlélek – márpedig bennünk él, hisz meg vagyunk keresztelve, stb. -, az nem sok hatást gyakorol az életünkre. De ha fellobban a Szentlélek tüze, akkor annak forrósága, kegyelme átjár, áttüzesít minket és egész környezetünket!

A harmadik az eltömődött forrás hasonlata. Ott van ugyan a forrás, de alig szivárog belőle az éltető víz, mert eltömődött, tele kosszal, kövekkel, hordalékkal. De tisztítsuk csak meg a forrást, máris bőven árad a víz! Ugyanilyen bőven árad a kegyelem, a Szentlélek belőlünk, amikor megtisztítjuk szívünket és elhárítjuk az útból az akadályokat! Ahogy Jézus mondta: „Aki hisz bennem, annak szívéből az élő víz forrásai fakadnak!” (Jn 7, 38)

Milyen problémák, akadályok lehetnek bennünk, amelyek miatt olyan szűkösen csordogál bennünk a Szentlélek kegyelme? Nézzünk ezek közül néhányat:

Az egyik ilyen akadály a kételkedés, ami megakadályozza, hogy a krisztusi hit növekedjen bennünk és így egyre bővebben feltörhessen a Szentlélek forrása a szívünkben. „Valóban megkaphatom a Szentlelket? Valóban akarja Isten, hogy én is bővebben részesedjek Belőle?” Jézus Krisztus azonban hatszoros nyomatékkal biztat minket a kérésre, hogy bővebben kaphassunk: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt 7, 7-8) Azaz teljesen biztos lehetek benne, hogy ha kérem Istentől a Szentlelket, meg is kapom, mégpedig ingyen, mert erről Megváltónk maga biztosít minket: „Én a szomjazónak ingyen adok az élő vízforrásából!”(Jel 21, 6) A Szentírás nem is tudna egyértelműbb lenni, mint amikor a Jelenések könyvében Isten és az egész Egyház (a menyasszony) nevében mondja: „A Lélek és a menyasszony hív: Jöjj el! Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen.” (Jel 22, 17)

Egy másik akadály lehet a félelem: „Jó az nekem, ha kérem a Szentlélek ajándékait, mélyebb jelenlétét életemben? Nem lesz ez ártalmas nekem? Nem valami szektás dolog ez? Nem visz ez engem olyan útra, amelyen nem szeretnék járni?” Jézus Krisztus azonban egész életével azt bizonyította nekünk, hogy Isten jó, és nagyon jó hozzánk. Látta azt is, hogy milyen félelmek lakoznak az emberek szívében, ezért kifejezetten tanította: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a jót, a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!” (Lk 11, 13) Isten nem használ ki téged, nem él vissza a bizalmaddal és semmi olyat nem tesz, nem ad, ami károdra lenne, vagy megakadályozná üdvösségedet és örök életedet a mennyek országában – épp ellenkezőleg! Ő ajándékozott meg tehetségekkel és képességekkel, Ő ad lehetőségeket, hogy élj velük és Ő adja a kegyelmeket, hogy a jó megvalósulhasson az életedben. Már akkor is adta, amikor még nem kérted – hogyne adná a jót, amikor végre hozzá fordulsz!

Az is lehet, hogy alkalmatlannak érzed magad. „Mások, a nagy szentek, a kiválasztottak – ők igen, de én? Nekem ez nem fog menni. Én gyenge vagyok, ügyetlen, buta, nincs elég beszédkészségem, nincs kiállásom, kötözkötő vagyok, túl hangos, túl csendes…” Tulajdonképp igazad van: alkalmatlan vagy, mert mindannyian alkalmatlanok vagyunk. A tizenkét tanítvány talán alkalmas volt? A hirtelen haragú Péter, aki megtagadta, vagy János, aki elfutott? Pál, aki halálra üldözte? Egyik sem volt alkalmas. „Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” (1Kor 1, 27-31)

Így tehát bármi félelem, nyugtalanság, alkalmatlanság érzés, kétség van a szívünkben, annak ellene kell mondanunk és teljes hittel, szívvel és bizalommal Isten felé fordulnunk:

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged most jézus Krisztus nevében, hogy megígért mennyei ajándékoddal, Szentlelkeddel, tölts el minket, újíts meg minket, hogy belőlünk is az Élő Víz forrásai fakadjanak! Jöjj Szentlélek, járj át minket, gyógyítsd szívünk sebeit, tisztíts és szabadíts minket, és add meg ajándékaidat, adományaidat, karizmáidat, hogy így kegyelemről kegyelemre lépve, előre haladva krisztusi életet élhessünk, Isten dicsőségére és az emberek javára! Köszönöm Uram, hogy megadod nekünk mindezt! Ámen.

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: félelmek bizalmatlanság kételkedés aggodalmak Szentlélek

Mátyás király hibája

2016.04.18. 11:24 zárójeleS

Amikor megjelent a Szent István királyról szóló könyvem, egy olvasó azt mondta, hogy ő mintha Orbán Viktorra ismert volna benne – és ettől én eléggé megrémültem! Aztán elgondolkodva a párhuzamokról, úgy láttam, hogy a mostani miniszterelnökünk inkább hasonlítható Géza fejedelemhez, aki azt mondta, hogy elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy a régi és az új isteneknek egyaránt hódolhasson. Van azonban ennél súlyosabb probléma is.
Ennek megvilágosításához Mátyás király alakját szeretném felidézni. (Róla részletesebben is írtam a Haldokló nemzet – feléledő nemzet című könyvemben, részben onnan is idézek.)
Ő kétségkívül korának egyik legtehetségesebb uralkodója volt. Hallatlan munkabírású, testi ügyességével is kitűnő, számtalan nyelven értő, kulturált és gyors észjárású férfi, aki nagyon fiatalon kezdi „politikai pályafutását” és már 17 évesen királlyá választják.
Hihetetlen előnnyel és tartalékokkal kezdi uralkodását, de épp akkora problémákkal is. Ez a határozott és erős ifjú azonban mindezzel megbirkózik. A Hunyadi-vagyon okos kezelésével újabb híveket szerez magának. A köznemesekre támaszkodva – akiket ő emel a hatalomba – letöri a főúri ligát. Nem kíméli még saját gyámját, anyja testvérét, Szilágyi Mihály kormányzót sem. Először fővezérként elküldi a végekre – hogy ne legyen útban -, majd amikor az önállóan akar politizálni börtönbe záratja és halállal fenyegeti. A rendkívüli terhet jelentő adórendszere miatt több lázadást kellett levernie, mint elődeinek bármikor – még szűkebb hazája, Erdély is ellene fordul -, de minden lázadáson felülkerekedik. Megszilárdította a hivatali rendszert és a törvénykezést és saját zsoldossereget állított fel.  Országa gazdagsága és tekintélye akkora, hogy Európában mindenhol a magyar forintot teszik mérőpénzzé.
Mátyás azonban óriási hibát követ el! Beteljesíthetné hivatását, hogy magyar királyként egy felvirágzó ország vezetője legyen – de ő egész Európa ura, német-római császár akar lenni. Képzeletében előre látja a lépéseket, amelyeket tennie kell, hogy a nagy cél megvalósuljon. (Vágyait és képzeletét segíti az asztrológia is, amelynek rabja lesz. Hozzáértő emberek helyett rendszeresen a csillagoktól kér tanácsot és az asztrológiai jövendölésekben bízik – és minden a legkedvezőbbnek ígérkezik!) Terveit pedig először siker koronázza. Hatalma és királysága területe növekszik és hűbéres államává válik szinte egész Dél-Európa. Mátyás már cseh király is, a katolikus rendek őt választják (a huszita kelyhesek nem, így két királya van Csehországnak). A cseh korona pedig nagyon fontos, mert az a hét német-római válasz-tófejedelem egyike, és császárrá választható!
Íme a magyar király. Erős kezű úr, aki megszüntette az úri ellenállást és egy kézzel kormányozza országát. Nincs már, aki ellene mondana, az mind meghalt vagy börtönben ül. Saját nevelésű, csak neki hű emberek ülnek minden pozícióban. Ő a horvát király, vazallusa a bosnyák, a havasalföldi király és minden környező népek. Legyőzte a lengyel királyt, aki szégyenletes békét kért. Régi ellensége Frigyes császár ellen fordul, beveszi annak ősi birtokait majd Bécset is. Immár Ausztria hercege. Diplomáciai levelezésben áll egész Európával, a pápa, a francia király és az olaszok (Beatrix királyné!) mind őt támogatják. A törökkel ötéves békéje van, íme, itt áll a győzelem kapujában…
Két évvel halála előtt döbben rá, hogy álmai hiábavalók. A szorongatott Frigyes császár kérésére hat választófejedelem – Mátyást meg sem hívják -, római királlyá választja Miksát. Ez pedig a császárság előszobája, ez a pozíció lett volna a magyar király következő lépése a császári trón felé. Miksa pedig életerős ifjú, posztjáról kivethetetlen…
Mátyás két napig bénultan ül, csak az agya dolgozik. Ekkor még minden megváltozhatott volna. Világosan látta, hogy álma összeomlott. Ha akkor visszatér királyságába… - de Mátyás nem tér haza, hanem tovább folytatja a háborút – csakazértis. Még mindig győzni akar. Levelezik mindenkivel, új terveket szövöget – hiába. Húsz évnyi királykodás után az erős ember összeesik, néhány napra rá meghal. Most derül csak ki, mit tett valójában. Országa vagyonát, erejét, vérét hasztalan háborúkban elpocsékolta. Embereit elnyomta, senki szavára nem adott. A kívülről erős és gazdag ország az erős kéz nyomása alól felszabadulva sok év problémáit próbálta rettenetes viszályok közt megoldani - sikertelenül. Szabad prédává vált minden, új urak emelkedtek fel, minden rablólovagnak saját birtok került a talpa alá, királyból mindjárt kettő is lett – a török pedig elindult felfelé…
Ez a legtehetségesebb ifjú feledte, miért is emelkedhetett a trónra. A hatalom igézetébe került, amely halálba torzította. Nekünk azért ő Igazságos Mátyás marad, mert mi szeretjük a meséket…
Arra azért szívesen választ kapnék, hogy Géza fejedelem után vajon jön-e egy új Szent István király, és ha igen, akkor ki lesz az?
Sípos (S) Gyula: www.szeretetfoldje.hu

Szólj hozzá!

Címkék: Orbán Viktor Mátyás király Géza fejedelem Szent István király

Boltzár - győztek a rabszolgatartók

2016.04.12. 09:45 zárójeleS

Veres András, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, szombathelyi megyéspüspök szerint rossz döntés a vasárnapi boltzár eltörlése. Veres András azt mondta: "velem vagy velünk, tehát a katolikus egyházzal erről a kérdésről senki nem egyeztetett" -, és azt is hozzátette, hogy a püspöki kar ülésein sem került szóba ez az ügy. Veres szerint nem csak a vallásos családoknak volt fontos a boltzár, mert a kereskedelemben sok nő dolgozott, akik vasárnap együtt tudtak lenni a családjukkal.

Ebben a felfordult világban a baloldal küzdött azért, hogy a dolgozókat vasárnap is munkára kényszerítsék - és sikerült nekik. sikerült, mert a jobboldalnak fontosabbak voltak a politikai számítgatások, mint az igazság védelme, a dolgozó emberek védelme.

Amikor a kormány döntött a vasárnapi zárva tartásról, én ebben annak jelét láttam, hogy a kormány legalább néha hajlik az értékelvű politizálásra. Most kiderült, hogy ha hajlik is, annyira azért mégsem, hogy azzal egy bolhányit is veszélyeztesse a hatalmon maradását. Ha nem tetszik az embereknek a vasárnapi boltzár, hát eltöröljük.

De legyünk optimisták, hátha itt a szép új világ - van itt még néhány dolog, ami nem tetszik az embereknek. Az úrhatnám politizálás, az uram-bátyám világ a korrupció elharapózásával, a stadionépítési láz a lerohadó egészségügy mellett, az oktatáspolitika csődje... első körben ennyi elég is. Máris reménykedve várom az újabb intézkedésketet!

Ha pedig mégsem: sóhajtva beletörődöm, hogy a világ most sem változott meg, most is győztek a rabszolgatartók. És ne legyünk szemérmesek: jelen esetben a rabszolgatartók közé tartoznak mindazok, akik saját kényelmük érdekében azért kampányoltak, hogy megfosszák az embereket a vasárnapi pihenés, családi élet lehetőségétől.

Az élet megy tovább, a következő rabszolga-lázadásig...

Sipos Gyula

Szólj hozzá!

Címkék: boltzár vasárnapi szünnap

Álmok és álomlátók

2016.04.11. 11:53 zárójeleS

Már az ószövetségi Joel azt prófétálja, hogy a végső időkben az emberek Istentől jövő álmokat fognak kapni: „Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.” (Joel 3, 1) Péter apostol pedig pünkösdkor kijelenti, hogy eljöttek ezek a „végső idők” – és azóta is tartanak. Ezért nem szokatlan, hogy mostanában több emberrel is találkoztam, akik hasonló tartalmú, prófétikus álmokat kaptak Istentől.
Előtte azonban érdemes tisztázni az álmok természetét. Az ugyanis természettudományos igazság, hogy mindannyian és minden nap, alvás közben többször is álmodunk. Az álom nélküli és álommal teli periódusok egymást váltják, s ha valakit az álmodó periódus közben ébresztenek fel, akkor be is tud számolni álmairól.
Nem emlékszünk minden nap az álmainkra, aminek legegyszerűbb oka, hogy „kialudtuk” azokat magunkból. Alvás közben a pszichénk feldolgozza a nap eseményeit, előjönnek esetleges szorongásaink, vágyaink – ez egy természetes folyamat. Ha felébredéskor rövid ideig vissza is emlékezünk rájuk, gyorsan elfelejtjük őket. Ezek nem Istentől jövő, prófétikus álmok, hanem személyiségünk szokásos működése.
Néha azonban előfordul, hogy valami álom makacsul visszatér. Esetleg álmodunk és felébredésünk után sokáig tisztán visszaemlékszünk annak tartalmára. Nyugtalanít, foglalkoztat, keressük az értelmét – ilyenkor bizony érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon valami személyes problémánk köszön vissza az álmunkban, amit meg kellene oldanunk, esetleg valamilyen szellemi, démoni zaklatás áldozatai vagyunk - vagy pedig Isten akarja valamire különösen is felhívni a figyelmünket?!
A cikk elején említett álmokat én Istentől jövőnek gondolom. Több, különböző ember is hasonlót álmodott, az álom tartalma visszaigazolható a valóságos folyamatokból, valamint bátorítást és figyelmeztetést is rejt magában. Mindkettőt megpróbálom röviden összefoglalni.
A bátorítás biztató képekben jelenik meg. Egyikük például úgy gondolta – álmában -, hogy megy hazafelé, a házába. Ahová azonban megérkezett, az nagyobb, tágasabb ház volt, nagy világos ablakokkal, ami szép tájra nézett. Kettősség volt benne, mert tudta, hogy ő valójában nem itt lakik, de mégis úgy érezte, hogy ez az övé. Ennek, és az álmokban látott hasonló képeknek az értelme szerintem Isten ígérete, hogy megnöveli a kegyelmi erőt, lehetőségeket Isten országában, az életünkben. Ennek tapasztalhatjuk jeleit is. Új közösségek, szolgálatok születnek és a meglévők is mintha nagyobb erőt tapasztalnának munkájukban. Egyik ilyen szolgáló arról számolt be, hogy missziós munkájukban Isten munkájának olyan jeleit tapasztalják (gyógyulások és szabadulások), amelyekről eddig csak hallottak, vagy videón láttak. Azaz, az álmokon keresztül Isten biztat minket a buzgó szolgálatra, mert itt van a növekedés ideje!
Ugyanakkor ezek az álmok figyelmeztetéseket is tartalmaznak. Van, aki a biztatással párhuzamosan egy fenyegető fekete hullám érkezését látta álmában. Mások azt élik meg, hogy démonok támadják őket, és harcolniuk kell, miközben harci eszközeik csorbák, kicsik, elönti őket a félelem, rémület. Ezeket az álomrészeket megint csak visszaigazolja a valóság. A nagy fekete hullámot könnyedén azonosíthatjuk akár a nagy nemzetközi válságokkal – globális felmelegedés, gazdasági válság, fokozódó háborúk és népvándorlás, erkölcsi széthullás -, vagy „helyi ügyekkel” is.
Ami bizonyos: gonoszság ereje által felépített nagy politikai, gazdasági, pénzügyi struktúrák rogyadoznak és össze is fognak omlani. A „fekete hullám” most a rosszat is jónak hazudja, hogy rossz még rosszabb legyen. Van erre bőven példa a mi házunk táján is. Amikor a munkavállalók újbóli vasárnapi munkába kényszerítését szabadságnak állítják be. Amikor a pedagógusok jogos kívánalmai között egyszer csak feltűnik a hit- és erkölcstan megszüntetésének követelése. Vagy amikor a korrupciót a „magyar tőkés osztály” felépítésének szükségességével igazolják. Amikor a megbocsátás és kiengesztelődés helyett lejáratókampányokat szerveznek, a bűnök terjesztését jogvédelemnek hívják… nem folytatom.
A prófétai álmok azt mondják, hogy Isten velünk van, és bizonyosan eljutunk a „tágas lakásba”. De azt is mondják, hogy evilág hatalmasságai ennek minden módon ellenállnak. Azt mutatják, hogy az összeomlásban élünk – de az újjáépülésben is! Nehézségek között, de reménységben! Isten pedig velünk van és megmutatja kegyelmét rajtunk hívőkön, és az egész világon.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: megújulás összeomlás prófétikus álmok

Milyen nagy szükségünk van a Szentlélekre!

2016.04.04. 11:17 zárójeleS

Azt gondolhatnánk, hogy ha valakinek, hát Jézus Krisztusnak nem volt szüksége a Szentlélek külön kiáradására az életére, vagy a Szentlélek felkenésére a munkájához. Hiszen Ő a Szentlélektől fogant Szűz Mária méhében! Ő a Fiú, - a Szentháromság második személye – megtestesülése, Ő a tökéletes Isten és tökéletes ember. Miért is kellene neki még a Szentlélek külön kiáradása? Ehhez képest az evangéliumok ennek pont az ellenkezőjéről számolnak be.

Csodálatos történetet olvashatunk Lukács evangéliumában a fiatal Jézusról. A zsidó fiúgyerekeket ugyanis 12-13 éves korukban egy külön szertartás, a Bar Mitzvah keretében „férfivá avatják”. (Bar Mitzvah azt jelenti, a parancsolatok fia.) Innentől kezdve saját felelőssége a Tóra összes parancsolatának betartása és a hit tanulása. Ekkortól teljes jogú férfinak számít a gyülekezetben. A parancsolatokat betartva tehát a tizenkét éves Jézus is felmegy szüleivel a templomba a férfivá avatására -, majd különös módon ott ragad. Szülei csak harmadnap találják meg, amint „a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged. Ő pedig ezt felelte nekik: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem? De ők nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.” (Luk 2, 46-52)

Ma úgy is mondhatnánk, ez az esemény volt Jézus „bérmálkozása”. A Szentlélek ekkor leszáll rá hét ajándékával – értelem, tudomány, bölcsesség, jótanács, jámborság és istenfélelem -, és egy mélyebb Isten-ismeretre és mélyebb önismeretre vezeti el Őt. Jézus megérti, hogy Isten nem csak a Seregek Ura, a kimondhatatlan nevű Adonáj - hanem Atya, Apuka, neki pedig különösképpen is személyes Atya és Apuka! Ezzel beteljesedik Izajás próféciája: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.” (Iz 11, 1-3)

Soha, senki addig nem nevezte addig Istent Apukának! Szülei „nem értették meg amit nekik mondott”, még Mária sem, hiszen az „apuka” – magától értetődően -, József volt. (Nehogy valaki azt képzelje, hogy a hároméves kis Jézuskát édesanyja félrehívta, hogy elmagyarázza neki, igazából nem is József az apukája – micsoda szeretetlenség és durvaság lett volna! Jézus pedig – csak hogy a félreértéseket tisztázzuk -, tökéletesen ember volt, azaz tökéletesen gyerek, és nem kukucskált ki belőle egy „isten”, aki hümmögve figyelte, hogy mi történik. Jézus nem volt se meghasonlott, se skizofrén…)

„Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.” A Szentlélek hét ajándéka átjárja, megihleti gondolatait, vágyait és terveit, segít kibontakoztatni tehetségeit és képességeit… Így válik Jézus Krisztus azzá a lenyűgöző személyiségű, vonzó és gyakorlatias emberré, aki aztán a nyilvános működésben megmutatkozik a világnak. Ahhoz azonban, hogy mindez megtörténhessen, még mindig szükség van a Szentlélek újbóli leszállására és a nyilvános működésre való felkenésére – ami a Jordánban való bemerítkezéskor, megkeresztelkedésekor történik meg.

Péter apostol így tesz erről tanúbizonyságot: „Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.” (Ap Csel 10, 37-38)

Ebben a messiási felkenésben - a messiás szó felkentet jelent -, kapja meg Jézus Krisztus mindazokat az adományokat, karizmákat, amelyek a nyilvános működéséhez szükségesek. Ezután gyógyít, szabadít, ördögöket űz.

Azt olvassuk, hogy Jézust a Szentlélek vezeti ki a pusztába, a Szentlélek indítja gyógyításra, a Szentlélek ad neki erőt a szenvedések elhordozására… amikor pedig küldetését befejezte, a keresztfán „kilehelte a lelkét”. (Mt 27, 50) Ez nem pusztán egy szép kifejezés a halálra, hanem konkrét és valóságos kifejezése Jézus küldetése egyik legfontosabb célja beteljesülésének! „De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett. Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.” (Jn 16, 7-15)

Jézus a „kapu, amit senki be nem zárhat”, Ő az „út, az igazság és az élet”, s íme „rajta keresztül” Isten Lelke, a Szentlélek újra szabadon kiáradhat a világra! Az Alkotó Lélek, Teremtő Lélek, az Igazság Lelke, Vigasztaló, Bátorító, Védőügyvéd, a Csodatévő, az Erő – a Szeretet Lelke, az örök kapcsolat Isten és ember között újra közöttünk van, hogy minket is krisztusivá tegyen, minket is megsegítsen hét ajándékával, felkenjen a szolgálatra, hogy „életünk legyen és bőségben legyen”!

Ha pedig Jézus Krisztusnak, az Istenembernek ilyen nagy szüksége volt a Szentlélekre és ennyi mindent vállalt azért, hogy mi is megkaphassuk Őt - akkor nekünk vajon milyen nagy szükségünk van a Szentlélekre?!

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: Jézus Krisztus Szentlélek a Szentlélek hét ajándéka adományok és karizmák

Csak a jövő biztos!

2016.03.28. 10:27 zárójeleS

A múlt héten Hankovszky Béla atya tanított a hétfői közösségünkben, és ő mondta ezt a figyelemre méltó mondatot: „Csak a jövő biztos!” A múlt ugyanis mindig értelmezés kérdése - minden korszak a maga szája íze szerint emelt ki vagy süllyesztett el, dicsőített meg vagy démonizált belőle bizonyos személyeket és történéseket. A jelen olyan sokrétű, hogy a benne élőknek átláthatatlan, minden világmagyarázat szükségszerűen csak kísérlet marad. A jövő azonban biztos, mert Isten által előre kinyilatkoztatott - és azt mi örömmel várhatjuk! Azaz életünk egyetlen helyes értelmezése a jövő felől történhet meg.
Ennek a gondolatmenetnek mi pont az ellenkezőjét szoktuk meg. A múlt felől értelmezzük magunkat és azt látjuk biztos pontnak, hiszen az már megtörtént. (Ezzel aztán relativizáljuk is Isten szavát, amikor a saját értelmezésünket a világról, múltunkról és jelenünkről igazabbnak tartjuk, mint az Ő Kinyilatkoztatását.) A jelent gondoljuk a legvalóságosabbnak – hiszen benne élünk -, és a jövőt a leghomályosabbnak. Így aztán személyes tapasztalatunknak és a világ politikai, gazdasági eseményeinek szolgáltatjuk ki magunkat. Személyes habitusunktól függően látjuk aztán a jövőt elkerülhetetlenül katasztrofálisnak vagy épp a csodálatos fejlődés útjának.
Mindkét irányzat jelen van és hódít. A szovjet-típusú diktatúrák összeomlása idején inkább boldog utópiákban hittünk. A filozófus és politológus Fukuyama bestsellerében leírja, hogy itt a történelem vége, a tökéletes társadalmi berendezkedés a liberális demokrácia, amin ugyan van még mit javítani, de ennél jobb rendszer nincs. Iain M. Banks megírja a világhírű sci-fi Kultúra-regényciklusát, ami a „liberális mennyországot” tárja elénk. Az emberek kétszázötven évig is elélnek, közben többször nemet válthatnak ha akarnak, drogmirigyeik vannak amivel szabályozni tudják a lelkiállapotukat, pénz már nincs, mindenki azt csinál, amit akar, intelligens gépekkel élünk együtt és ha valami idegen és agresszív faj ránk támad, azt is legyőzzük. Tudatunkat pedig bármikor átmenthetjük egy másik testbe, vagy épp mesterséges intelligenciába. Ugyanebben az időszakban söpör át rajtunk egy vallási megújulás, ráadásul az egyházak is (részben legalább) visszakapják elkobzott vagyonukat, vagy annak ellenértékét, és zeng a halleluja a közösségi alkalmakon.
Aztán a valóság szembejön. Az emberi természet még mindig hajlik a rosszra és a kiengesztelődés helyett szívesebben vállalja a viszályt és a háborút. A fegyelmezettség és lemondás helyett a fogyasztást és mámort. Háborúk jönnek, a környezeti válság elmélyül, a hatalom csábítása megrontja a legjobbakat is, közben pedig a jóléti társadalom a gondoskodó állammal legalább részben összeroskad. látjuk a civilizációk összecsapását, amiről Huttington írt és ez valóságosabbnak tűnik, mint Fukuyama álma. A könyvesboltokat és mozitermeket elöntik a disztópiák: összeomló, nyomorúságos világokban bolyongó kisemberek keresik az életben maradás lehetőségét. A halleluját pedig felváltja a világvége várása és az emberek a nyolcvanas évek atombunkerei után újra konzerveket kezdenek gyűjteni és túlélőcsomagokat raknak össze.
Aztán a valóság megint szembejön a megújulás jeleivel, környezetvédő mozgalmakkal, kiengesztelődéssel… Az utópiák és disztópiák itt élnek velünk, mindkettőnek van realitása és egyik sem igaz. Van realitása, mert mi cselekedjük azokat – és nem igazak, mert csak mi cselekedjük azokat.
Mit cselekszik azonban Isten?
Az első keresztények ezt a kérdést tették fel, és a válaszuk az Örömhír, az evangélium meghirdetése volt! A Mennyei Jelenések iratai – a Szentírás utolsó könyve - végén a Marana Tha örömteli és vágyódó kiáltás: Jöjj el Uram! (Ami a tagolástól függően azt is jelenti: Eljött az Úr!) Azaz: akármit és akárhogy is cselekednek az emberek, a történelem ma is és mindörökké Isten kezében és felügyelete alatt van és afelé a végkifejlet felé halad, amit Isten előre megszabott neki. Jézus Krisztus feltámadása a halálból többek között ezért is a Világtörténelem központi eseménye. Ez az a pillanat, amikor Isten ég és föld előtt Igazmondónak bizonyul: amit előre kijelentett a Messiásról, az mind beteljesedett, ezért ami ezután következik, az is mind be fog teljesedni!
„Egyedül a jövő biztos” - mert azt Isten már előre kijelentette. A választás szabadsága azonban a miénk: hogy viszonyulunk ehhez?
Jézus Krisztus jelenléte és visszajövetele, az új ég és föld, az örök élet Isten szeretetében – ez a mi jelenünk és jövőnk. Válaszd az Életet!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: húsvét feltámadás Jézus Krisztus utópiák és disztópiák

Hozsannától a „Feszítsd meg!”-ig – és tovább…

2016.03.21. 11:49 zárójeleS

Az emberek ujjonganak, hozsannát énekelnek Dávid fiának és még a ruháikat is leterítik a szamárcsikó lába elé. (Pedig a ruha drága dolog volt, sokuknak az az egy volt összesen.) Nem parancsra kivezényelt ünneplő tömeg volt ez, lelkesedésük őszinte, reményük erőteljes. Aztán egy hét se telik el és az ünneplők közül sokan „feszítsd meg”-et kiáltanak. Hogyan történhetett ez meg velünk?
Földi életének utolsó hetében Jézus nyilvánosan tanított a templomban. A reménykedő emberek egymást biztatva kérdezgetik: talán tényleg Ő az Eljövendő? Hiszen nyilvánosan tanít és a főpapok se szólnak ellene semmit… milyen sokszoros tévedés! Nem is elsősorban azért, mert akkor a vezetők már rég eldöntötték, hogy megölik Jézust. A legnagyobb tévedés a reménykedő emberek szívében játszódik le. Már nem Jézusra tekintve akarják megtudni, megérteni ő-e a messiás, hanem egymástól és a világ ítéletéből! Már nem elegek a messiási csodák – Jézus minden olyan csodát megtett, amit a hagyomány szerint csak a Felkent tehet -, nem elég a tanítás tisztasága és szépsége, nem elég az Ő irgalmas szeretete. Nekik evilág hatalmasságainak igazolása kellett! Az kellett, hogy a saját emberi elképzeléseik szerinti messiás jöjjön el!
Jézus Krisztus azonban erre nem hajlandó. Nem akar evilág hatalmas ura lenni. Sem a fegyverek, sem pénz, sem isteni hatalom erejével nem akar birodalmat építeni itt a földön. Nem ígér követőinek pénzt, befolyást, tiszteletet, nincsenek címek és rangok, (se csúszópénz, se földmutyi – ha éppen aktualizálni szeretnénk). Ez pedig nagy baj! Így a tegnapi ünneplők kiábrándulnak, csalódottak, haragosak – hát mi haszna egy ilyen Messiásnak? „Feszítsd meg!”
Mielőtt azonban nagyon elítélnénk őket, legyünk őszinték magunkhoz: vajon hányszor történt már meg, hogy reggel a misén még hozsannát énekeltünk Dávid fiának és megvallottuk, hogy „áldott, aki jön az Úr nevében” – délután pedig már veszekedtünk, morgolódtunk, szidtuk a családot, a munkatársainkat, politikusainkat és úgy általában az egész világot?! „Aki a szívében rosszat gondol a másikról, az már gyilkos” – ezt ugyanaz a Jézus tanítja, aki hagyta, hogy keresztre feszítsék…
Törékeny, erőtlen, sebzett emberek vagyunk – de még ez is előnyünkre válik! Megtörtségünk ugyanis előhívja Isten irgalmát – milyen nagy kegyelem ez! Az angyalok erősek, épek és okosak voltak, ezért döntésük Isten mellett vagy ellene végleges és visszafordíthatatlan volt. Számunkra, gyarló emberek számára azonban van visszaút, Isten irgalmas szeretetébe kapaszkodva! Nekünk elég kimondani, hogy „bocsáss meg”, és megkapjuk Isten bocsánatát – és még ennél is többet!
A Nagyhét alkalmat kínál nekünk arra, hogy Isten Szentlelkének, a Szeretet Lelkének megengedjük, hogy átvilágítson minket. Jöjjön be életünk legeldugottabb, legelrejtettebb, legsötétebb részeibe is! Oda, ahol kételyeink, szorongásaink, pánikunk, gőgünk, önigazultságunk gyökerezik – és onnantól kezdve gyógyítson, szabadítson minket! Így válunk az erőtlenségünk által erőssé. Ha ugyanis ez a belső gyógyulás és szabadulás megtörténik, akkor a mi utunk nem csak a keresztfáig, hanem onnan tovább, a feltámadásig, a pünkösdig, az Istennel való együttélésig, az örök életig tart!
Nem az a kérdés ugyanis, hogy kiáltottunk-e már feszítsd meg-et Istenre és embertársainkra. A kérdés az, hogy benne maradunk-e haragunkban, csüggedésünkben, önigazultságunkban. Hagyjuk-e, hogy evilág hatalmasai uralják életünket – vagy elismerve hibáinkat és bűneinket, újra és újra felkelünk és visszatérünk az irgalmas Atyához és a mi Urunk Jézus Krisztushoz, akiben teljes életünk, örök életünk van.
„Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.” (Lk 15; 21, 24)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: lelki gyógyulás Nagyhét

Kallódó hősök

2016.03.14. 09:51 zárójeleS

Már megint forradalom. Ünneplő ruhába öltözött gyerekek szavalják: „Kik érted haltak, szent világszabadság!” Szép dolog ez a hevület, de tessék mondani, nem kellene mégis inkább élni? „Érted élni”, szeretetből és szentként? Éretlen fiatalemberként – amilyen az egyébként zseniális Petőfi is volt, amikor e versét írta – nagy tettekről álmodunk, hogy hőssé legyünk. Aztán kiderül, hogy csak kis tettekkel lehet nagy emberré válni. Különben – attól tartok – csak Isten által elhívott, kallódó hősök vagyunk.
Szegény Petőfi, nem gondolta volna március 15-én, hogy élete csúcspontjához érkezett és innen már csak lefelé vezet az út. A „márciusi ifjak” politikailag gyorsan marginalizálódtak, s miközben egyre hangosabbak és vadabbak lettek – Széchenyit a fővárosban macskazenével köszöntötték, mert megalkuvónak és árulónak tartották –, szerepük jelentéktelenné vált. Kossuth kinevette őket és fordulatnak nem március 15-ét, hanem az általa győzelemre vitt áprilisi törvényeket tartotta. Ő is nagy ember akart lenni és nagy tetteket akart végrehajtani. Végül a Magyarország diktátorává nevezte ki magát majd elmenekült, hogy aztán kintről hazaárulózzon le mindenkit, aki szóba mert állni az osztrákokkal.
Az ünnepségeken emlegetett nevek közül Széchenyi István volt talán az egyetlen, aki képes volt „átlépni az árnyékát”. Fiatal korában ő volt a kissé gyengeelméjűnek tartott Stefferl, azaz Pistike, aki azonban először a napóleoni háborúkban tüntette ki magát többszörösen, majd amikor a hadserekben – gyanús magyar volta miatt – parkoló pályára állították, hivatását Istene és hazája szolgálatában találta meg. Átlépte főúri árnyékát, amikor iparossá lett, átlépte gazdagsága árnyékát, amikor lenézett íróvá lett, átlépte kapcsolati kötöttségeit, amikor magyar közéleti emberré lett.. és mindezt nem csak szavakkal, hanem tettekkel is. Látszólag kicsi tettekkel, amelyek mégis naggyá tették őt.
Ha ő nem kezd írni a lótenyésztésről és nem szervez méneseket, versenyeket, akkor ugyan húsz évvel később milyen lovakra ültek volna a szabadságharcban a magyar huszárok? Ha ez az anglománnak tartott, csíkos nadrágos bolond – mert annak tartották – nem kezd írni, szervezni, mozgósítani, „vállalat”-okat létrehozni az ipar, gőzhajózás, vízszabályozás érdekében, ha nem támogatja teljes vagyonával a magyar nyelvű irodalmat és közéletet, milyen lett volna a magyar reformkor? Felsorolni is alig lehet, mi mindent kezdeményezett és vitt végbe. És elgondolni se tudjuk, mi lett volna, ha a „szent forradalom” embergyilkos háborúja helyett az általa javasolt építkező, kiegyezést kereső úton halad a magyar nemzet. Az 1867-es Kiegyezés utáni fellendülés megsejtetheti velünk, mi lett volna, ha…
Nagyszájú forradalmárokkal tele az internet. Így tetszelgünk magunknak, milyen bátrak és hősiesek vagyunk. Nem mondom, hogy a szívünkben lévő vágy megcsal minket – hiszen valóban arra születtünk, hogy hősökké legyünk -, de a megvalósítás? Az bizony igen silányra sikerül.
Képzeljük most el, hogy Isten hősként lát minket. Elhívott és kiválasztott minket, hogy a legnagyobb és legszebb ügy szolgálatába álljunk. Ez az ügy valóban „szent világszabadság”, szent Isten- és emberszeretet, szent ország, és Isten arra hív minket, hogy hősként küzdjünk ezért a szent célért, „nem csak szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal”. A szó és a nyelv, a nagy szavak csak becsapnak minket. A tettek – és hogy nagyon aktuális legyek, az irgalmasság testi és lelki tettei -, azonban felemelnek és hőssé tesznek minket.
Ha ezt nem tudjuk megérteni, csak kallódó hősök vagyunk. Hősöknek elhívott, de helyüket nem lelő, idejüket megélni nem tudó, küldetésüket meg nem élő hősökké, akiket állandó hiányérzet gyötör, akik mindig elégedetlenek, és akiket aztán olyan könnyen be lehet palizni valami „nagy dologgal”.
Hős akarok lenni?! Akkor ki kell vinnem a szemetet, amikor senki sem akarja. Barátkoznom kell azzal az emberrel, akitől mások elfordulnak. Imádkoznom kell az ellenségeimért is. Aki pedig a kicsiben hű, az a nagyban is az lesz – mert így növekednek a valódi hősök. Böjte Csaba befogadott egy kallódó gyereket. Aztán még egyet, és még egyet… és most a mi hősünk, aki naggyá lett a szeretetben és szolgálatban.
Ellenben: Nagy Sándor tömeggyilkos volt. Julius Ceasar szintén. Attila és Dzsingisz kán ugyanúgy. Napóleon, Sztálin, Hitler… a sor sokkal hosszabban folytatható, mint azt szeretnénk. Ha a történelem nagyként is emlegeti némelyiküket - és a többi antikrisztusi alakot -, a mennyek országában csak sírnak fölöttük.
Teréz anya most vértanú halált halt nővéreit közvetlen környezetükön kívül senki sem ismerte a Közel-Keleten. Megetették a szegényeket, megvigasztalták a szomorkodókat, énekeltek és imádkoztak – jelentéktelen kis senkik voltak, akikről evilág történészei sohasem fognak könyveket írni. Isten előtt azonban ragyognak, a többi hős szent között!
Még csak kallódó hősök vagyunk – de előttünk a mai nap, a holnapi és az összes többi, ami nekünk adatott. Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)  

Szólj hozzá!

Címkék: forradalom hősök március 15. Kossuth Petőfi Széchenyi Böjte Csaba Teréz anya nővérei szentté lenni

Fájdalmas tapasztalatok – és remény

2016.03.07. 12:01 zárójeleS

Tegnap délután, amikor hazafelé jöttünk egy gyógyító összejövetelről, kérdeztem a többieket, mi a véleményük az alkalomról. Az egyik testvérünk, aki részt vett a közbenjáró imaszolgálatban, azt mondta, neki nagyon fájdalmas volt, mert többször teljesen tehetetlennek érezte magát. Valóban, akik komolyan elszánják magukat, hogy valamilyen formában szolgálni kívánják Istent és embertársaikat, azok számára elkerülhetetlen, hogy a tehetetlenség érzésével és ilyen fájdalmas tapasztalatokkal szembesüljenek.
Jöhetnek súlyos betegek, áttételes rákosok és mégis megmarad bennünk a hit, hogy Isten meg tudja és meg is akarja gyógyítani őket. Aztán jön egy lány, aki lassan megsüketül, hallókészüléket használ és látni rajta, mennyire bízik gyógyulásában. Mi is bízunk, hiszen láttunk már nagyothallókat, süketeket meggyógyulni. Imádkozunk – és nem történik semmi. Hiába a lány hite, a mi hitünk, Jézus ígérete – ez mind kevésnek tűnik. A lány is, mi is összetörten távozunk…
Eljön egy család néhány tagja, elmesélik problémájukat. Mindenki itt van, csak épp az az egy ember nincs itt, aki az egész bajt okozza. A családtagok minden jó tanácsot hallottak már, minden „keresztény praktikát” megtettek a házszenteléstől a mise-felajánlásig és buzgó imáig – még sincs változás. Mit lehet mondani, amikor már minden szó üres?
A közösség próbál segíteni egy családnak, többen sok időt, pénzt szánnak rájuk, irataikat elintézik, segélyt szereznek, munkát találnak… és a sok erőfeszítés eredményeképp a család kevesebbet dolgozik, mint azelőtt, mintegy „rászokik” a közösség eltartására. Komoly változást talán akkor lehetne elérni, ha valaki állandóan velük élne, de közülünk senki se tud Teréz anya lenni – marad a csüggedés?
De tágíthatjuk is a kört, hiszen a hazánkért imádkozó és cselekvő emberek vagyunk. Egy példa: két éve dolgozom részmunkaidőben egy iskolában, érzékelem, mennyi hiábavaló terhet rakott a pedagógusokra a félresikeredett Klikk-reform. Teljes szimpátiám a kockás ingeseké – és akkor egyszer csak olvasom, hogy a civil fórum követelései között szerepel a napi testnevelés és a kötelező hittan-erkölcstan megszüntetése. De miért? Minden felmérésből nyilvánvaló, milyen leromlott fizikai állapotban vannak gyerekeink, ráadásul a napi testnevelés pont azt a rekreációt biztosítja a gyerekeknek, amire az erős szellemi leterhelésük miatt olyan nagy szükségük van. Arról meg szót se kell ejteni, milyen mély erkölcsi válságban van az egész ország, a gyerekek számára pedig ez az erkölcstelen élet a természetes, hiszen mást se ismernek – és akkor pont ezt a két órát akarják megszüntetni?
Mit tegyünk, ha minden nap imádkozunk országunk vezetőiért (pártállástól függetlenül) és közben azt tapasztaljuk, hogy egyre gőgösebbek, hatalomvágyóbbak és életük bizonyos területein olykor (számunkra is) végzetes szűklátókörűségben szenvednek?
Nem tudunk tenni semmit. Talán elfog a tehetetlenség érzése: abbahagyni, menekülni – de azt nem lehet. Ha az emberek ész nélkül futnak a szakadék felé, akkor se. Ha Isten se válaszol, akkor se!
Ez a tehetetlenség ugyanis Jézus Krisztus tehetetlensége, amikor sírt Jeruzsálem felett. Az Ő tehetetlensége, amikor Júdást kénytelen volt elengedni az utolsó vacsorán, mert az megátalkodottan a saját feje után akart menni.
Jézus azonban sohasem adta fel a reményt! Még a teljes elhagyatottság óráiban, még a keresztfán is azt a zsoltárt imádkozta, ami előre megprófétálta halálát és feltámadását, győzelmét és dicsőségét a Nagy Gyülekezetben!
A fájdalmas tapasztalatok, a tehetetlenség érzése a mi próbatételünk. Remélünk-e a reménytelenség ellenére? Hisszük-e, hogy Isten kézben tartja a dolgokat és végül megoldja azokat? Szeretünk-e annyira, hogy az a halálon túlra, az örök életbe is átérjen?
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: gyógyulás országunk vezetői kockás ingesek

Mennyei migránsok, erőszak és –mentesség

2016.02.29. 09:13 zárójeleS

Szombaton Sülysápon tartottunk gyógyító összejövetelt és ott Szegedi László atyának volt egy mondata, ami erősen elgondolkodtatott és rádöbbentett, milyen hibásan és rossz ellentétpárokat felállítva gondolkodunk életünkről. Azt mondta: Mindannyian migránsok vagyunk, mennyei migránsok, mert a valódi hazánk a mennyek országa… ez a néhány szó keresztülhúz minden érvelést, mindkét oldalról.
A részvétet, türelmet és befogadást kérő oldal szeret emlékeztetni minket arra, hogy mi is migránsokként jöttünk a Kárpát-medencébe és a történelem során menekültjeink – legutoljára az ’56-os forradalom után és a Kádár-korszak alatt – szintén befogadást nyertek a különböző államokban. Ezért nekünk is megértőnek és befogadónak kell lennünk másokkal szemben. Nem tagadhatjuk, van ebben igazság.
Az inkább védelmet hangsúlyozó oldal szeret rámutatni, hogy az Európát elözönlő emberek csak kisebb része menekült, nagyobb része gazdasági bevándorló és egy olyan kultúrából érkezik, amelyik ellentétes az európai keresztény és posztkeresztény kultúrával, veszélyezteti és talán le is rombolja azt, ha hagyjuk. Velük szemben védekezni kötelességünk – és nem tagadhatjuk, ebben is van igazság.
Hogy egy hasonlattal éljek: időről időre felvetődik keresztény körökben az erőszak és erőszakmentesség kérdése. Szabad-e nekünk bárkivel szemben is erőszakot alkalmaznunk, megvédeni magunkat, ha Jézus Krisztus is engedte magát keresztre feszíteni? Sorakoznak aztán az érvek pro és kontra – hiszen a papír mindent elbír, csodálatos gondolati építményeket lehet felépíteni – csak épp a valósághoz és Istenhez van vajmi kevés közük. Isten ugyanis nem papiros-isten, hanem élő személy – és ez nagyon nagy különbség!
Jézus Krisztus megvédte magát, amikor le akarták lökni a szakadékba, de ugyanígy megvédte magát a világi királlyá avatástól. Megvédte magát, amikor a farizeusok és írástudók csapda-helyzeteket állítottak fel számára, hogy elbukjon és többször is megvédte tanítványait. Ugyanakkor nem védte meg magát a keresztre feszítéstől és így teljesítette küldetését. Megátkozta a fügefát és kiűzte a kufárokat a templomból – amit biztos elég erőszakos tettnek láttak, akikkel szemben elkövette -, ugyanakkor sírt barátja elvesztése miatt és sírt Jeruzsálem felett.
Tegyük világossá: Isten nem erőszakos vagy erőszakmentes, hanem élő személy, aki van és cselekszik! Cselekedetei mindig szeretetéből fakadnak – mert Ő a Szeretet -, még akkor is, ha mi ezt, szűk látókörünk miatt nem értjük és erőszakosnak vagy erőszakmentesnek, erősnek vagy gyengének látjuk. Mi időnként elítélnénk a jobb latort is, akinek Jézus megbocsátott a keresztfán – mégiscsak rabló, gyilkos gazemberről van szó -, ugyanakkor időnként felmentenénk a káromló bal latort is, hiszen olyan nehéz gyerekkora volt… Isten azonban nem így cselekszik! Ő mindent a gyökeréig átlát. Ő irgalmasabb, mint amilyen irgalmasok mi valaha is lehetünk, szeret akkor is, amikor mi már erre képtelennek érezzük magunkat. Ugyanakkor Ő igazságos is – és e kettő egyszerre, úgy, ahogy mi sohasem tudunk lenni: igazságos és irgalmas. (A kettőt pedig a keresztfa köti össze – ez megváltásunk titkai közé tartozik…)
Mi tehát mennyei migránsok vagyunk, itt csak „ideiglenesen állomásozunk”, így vándorolunk valódi hazánk, Isten királysága felé. (Paradox módon: ezt is Isten országában tesszük. Benne vagyunk, de még nem értük el – és ez is megváltásunk titkai közé tartozik.) Ebből, és csakis ebből a szemszögből szabad nézni életünket, hazánkat és a bevándorlókat is. Egy hajóban evezünk! Ebben rejlik felelősségünk és szabadságunk is.
Felelősségünk a körülöttünk élők, hazánk és nemzetünk iránt, akiket védenünk kell, ahogy Jézus is védte övéit és küldetését. Ezért helyes dolog, ha az állam tesz intézkedéseket, hogy az új népvándorlás káros hatásaitól védjen minket. Ugyanakkor felelősségünk van a „külső” migránsok felé is, akikkel mégiscsak sorsközösségben élünk mi, mindannyian migránsok, hogy együtt juthassunk a mennyei hazába. Meg kell tehát találnunk a testi-lelki segítség módját, nem rázhatjuk le őket egyszerűen magunkról.
Tehát nem „vagy-vagy”, hanem „és” – ahogy Isten, a mi mennyei Atyánk cselekszik.
Csodálatos helyzetben vagyunk, mert jelenleg szabadságunkban áll mindkettő. Nem mindig volt ez így és talán nem is mindig lesz így. Egyelőre azonban még nagyon messze vagyunk attól az áldozattól, amit Jézus Krisztus hozott meg értünk. És nagyon messze vagyunk attól a támadástól is, amit Jézus Krisztusnak el kellett szenvednie. Szabadok vagyunk a szeretetre.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: erőszak népvándorlás erőszakmentesség migránsok

Akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak?

2016.02.22. 08:51 zárójeleS

Az Isten szeretete gyógyít című kiadványunk nem az első könyvem volt, amikben tanúságtételeket is közreadok gyógyulásokról, de az első, amiben megpróbáltam rendszerezettebben kifejteni Isten gyógyító szeretetének működését. 2008-ban jelent meg, de mondanivalója ma is aktuális, ezért továbbra is szervezzük a missziós utakat, gyógyító összejöveteleket, ahol újra és újra megtapasztalhatjuk Isten gyógyító és szabadító szeretetének működését. A könyvből idézem az egyik nagy kérdést és az arra adott választ: Akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak?

 „Sokszor találkozunk a tanácstalan embereknek ezzel a kérdésével: Akarja Jézus, hogy meggyógyuljak? Vagy egy másik megfogalmazásban – esetleg több éves sikertelen orvosi kúrák és imádságok után: lehet, hogy azt akarja Isten, hogy ne gyógyuljak meg?

Isten akaratát azonban nem úgy tudhatjuk meg, hogy találgatásokba kezdünk, vagy jeleket vizsgálgatunk. Isten akarata ugyanis Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá köztünk: „a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából.” (Ef 2, 4-7)

Ezért, ha tudni akarjuk, mi Isten akarata a gyógyulással kapcsolatban, akkor legelőször is azt kell megnéznünk, hogyan gondolkodott és cselekedett Jézus a betegekkel és a gonosz lélektől gyötröttekkel kapcsolatban. Másodszor megvizsgálhatjuk, hogy általában mit tanít a Szentírás és az Egyház, harmadrészt pedig, hogy az Istentől ihletett emberi gondolkodásmód és kultúra hogyan viszonyul ehhez.

  1. Hogyan gondolkodott és mit cselekedett Jézus a betegekkel és démonoktól gyötröttekkel? Talán arról győzködte őket, hogy a betegségük biztos Isten akarata, ezért fogadják azt türelemmel? Nem! Éppen ellenkezőleg, az evangéliumokban olvassuk, hogy Jézus mindenkit meggyógyított! „Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.” (Lk 6, 19)

Jézus akkor is szívesen foglalkozott az emberekkel, amikor már nagyon fáradt volt. Az egész napi munka után még a házban meggyógyítja Péter anyósát. Az evangéliumok többször tanúsítják, hogy „annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.” (Mk 6, 31)

Ha nem volt alkalmas az idő, vagy épp a saját helyzetét kockáztatta a gyógyítással, akkor is segített a rászorulón, pedig ezzel ellenségeket szerzett magának: „Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” (Lk 13,14)

Még amikor a Mennyei Atyától kapott küldetésének képével ellenkezett is a gyógyítás kérésének időzítése, akkor is gyógyított: „Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.” (Mt 15, 22-28)

Olykor Jézus maga kezdeményezte a gyógyítást: „De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” „Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.” Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.” (Jn 5, 5-9)

Emberileg reménytelennek látszó helyzetekben is gyógyulást hozott: „Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. (…) Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert.” Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! - szólt rájuk. - Nem halt meg, csak alszik.” Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni.” (Lk 8; 41, 49-55)

Olykor az emberek kezdeményezték, hogy gyógyítsa meg őket: „Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester - kérte a vak -, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.” (Mk 10, 47-52)

Isten szeretetének csodájaként Jézus még akkor is gyógyított, amikor ez nem is volt előre elhatározott szándékában: „Útközben (Jézust) a tömeg majdnem agyonnyomta. Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” (Lk 8, 42-48)

Jézus mindig készen állt arra, hogy meggyógyítsa a hozzá fordulókat! Ebből következően Jézus Krisztus most is ugyanígy cselekszik, mert Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Zsid 13, 8)

  1. Mit tanít általában a Szentírás a betegségekről? Azt látjuk, hogy az Édenben még nem volt se betegség, se halál – mindez a bűn következményeként lépett be a világba, amikor az a sátán hatalma alá került (ige). Jézus pedig azért jött, hogy a sátán minden művét lerontsa! (ige). Ezért Jézus gyógyít és szabadít, s így lehetőséget teremt az embernek arra, hogy az szabadon visszafordulhasson Teremtőjéhez, a mennyei Atyához. Ebből az is kiderül, hogy Jézus gyógyítása nem öncélú és nem önmagát akarja felmagasztalni általuk. Ahogy minket is tanít: úgy világoskodjék a ti világosságotok…

Egy haszid rabbi – akit Isten megajándékozott a gyógyítás karizmájával -, azt mondta a hozzá sereglő embereknek: Azért jöttetek, hogy meggyógyuljatok és tovább élhessétek a régi életeteket? Én nem tudok rajtatok segíteni. De ha azért jöttetek, mert a betegségetek megakadályoz benneteket Isten és embertársaitok szolgálatában – akkor gyertek csak, mert itt gyógyulást nyertek!

  1. Azt is láthatjuk, hogy minden emberi kultúrában benne rejlik a gyógyulás vágya és a gyógyító szerepe. Ez egyáltalán nem magától értetődő! Hiszen ha Isten nem akarná az emberek gyógyulását, akkor az emberi társadalmak legalább egy része legalább – Istentől eredően - elutasítaná a gyógyítás intézményesítését. Ennek azonban pont az ellenkezője igaz – az emberek minden korban keresték a gyógyulás lehetőségét és intézményes formákat találtak ki ennek megerősítésére, a gyógyítók pedig nagy becsben álltak minden korban és kultúrában!

Még inkább megerősíti ezt, hogy a valóban hatékony gyógymódok – amelyek rengeteg halálos áldozattal járó járványokat és népbetegségeket is képesek voltak megszüntetni -, csak a keresztény kultúrkörben jöttek létre és fejlődtek ki! Itt ugyanis Isten ihletését követve az emberek képessé váltak az ok-okozati összefüggések felderítésére és a hatékony gyógymódok kimunkálására – egyszóval a tudományos megismerésre. Igen, a keresztény alapokon kifejlődő megismerés csodálatos gyógyászati eredményeket ért el – ezt el kell ismernünk, még akkor is, ha ma visszaélnek eredményeivel. A Kincskereső Kisködmönben leírt „torokgyík” halálos betegségből vált néhány pirulával könnyedén gyógyítható kórrá. A pestis, a kanyaró, a mumpsz elleni védőoltások hatékony védelmet nyújtanak az egykor szörnyű, az egész világot tizedelő betegségek ellen. Egynapos orvosi műtétekkel gyógyítanak régebben halállal végződő belső gyulladásokat, töréseket, stb. Ezeket sem a gyógynövények – bár nagyon hasznosak -, sem a füstölés, a ráolvasás, a sámántánc nem tudta soha gyógyítani! Isten azonban segítséget nyújtott a gonosz lélek uralma következményeinek leküzdéséhez az élet ezen területén is!

A Szentírás csodálatos egységben látja Isten és az orvos munkáját: „Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják. A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket. Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne? Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit. Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti. Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön. Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. Mutass be tömjén- és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. Van, amikor az ő kezében van az egészség, mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára.” (Sir 38, 1-14)

Röviden összefoglalva: láthatjuk tehát, hogy a betegség és a halál a bűnnel együtt jött be a világba. Isten azonban minden korban akarta a mi gyógyulásunkat és szabadulásunkat. Jézus Krisztus által pedig győzelmet aratott a gonoszság minden ereje fölött, így lehetővé vált, hogy mindenki részesülhessen Isten szeretetének gyógyító hatásából. A kérdés tehát igazából nem az, hogy akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak, hanem az, hogyan részesülhetünk mi ebben? A következőkben erről lesz szó.”

Az Isten szeretete gyógyít című könyvünk már rég elfogyott, de elektronikus változatát szívesen és térítésmentesen elküldjük annak, aki kéri. Hasonló témájú könyvünk az "Isten győzelmet ad", ez még kapható Budapesten a Ferenciek terén lévő néhány keresztény könyvesboltban, vagy megrendelhető internetes levélcímünkön.

Sípos (S) Gyula,  (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: gyógyulás és szabadulás

Lelkiismeret – és ami nem az

2016.02.15. 10:00 zárójeleS

A II. Vatikáni Zsinat forradalmi döntései közé tartozik, amivel újra kimondta, hogy a lelkiismeret végső szava az emberi törvények fölött áll. Azóta is boldog-boldogtalan hivatkozik a lelkiismeretére, főleg, ha ki akar kerülni bizonyos (erkölcsi) törvényeket, alaposan becsapva önmagát és másokat is. A lelkiismeret ugyanis nem azonos az emberi szokásokkal és elvárásokkal, nem azonos a tudattalanunkból feltörő vágyakkal és érzésekkel és nem azonos a freudi „felettes énünkkel” sem. Mik ezek és mi akkor a lelkiismeret?
Olykor egyszerűen a társadalmi szokásokat azonosítjuk a lelkiismeretünkkel. Ha a szokásaink, a törvényeink valamire azt mondják, hogy szabad, akkor megtehetjük, és „Isten se ítélhet el érte”. Ha a törvények szerint szabad a magzatgyilkosság, akkor jó lelkiismerettel én is megölhetem a gyerekem. Ha szabad becsapni a munkást, akkor én is csak „ügyes vállalkozó” vagyok, és ha nálunk az a szokás, hogy a lányt kitesszük a placcra pénzt keresni, akkor abba senki se köthet bele…
Más esetben az érzéseinket, érzelmeinket, érdekeinket tévesztjük össze a lelkiismeretünkkel. Már nem szeretem a másikat – sőt nem is szerettem, csak úgy alakult, hazudjuk magunknak -, tehát nyugodtan elválhatok. „Úgy érzem”, hogy az a helyes döntés, ha most nem adok a pénzemből, az időmből, mert nekem is szükségem van rá. Igazoltan, hiszen még időt is szántam rá, kutattam a belső világomat, így aztán a „belső indításaim” szerint döntöttem…
Van aztán, amikor a felettes énünk válik a vezérünkké. Ez gyerekkorunktól alakul bennünk, amikor még szüleinknek kellett megmondani, hogy mi a jó és mi a rossz - ezzel azonosulunk, ez bensővé válik (interiorizálódik) bennünk. Így aztán önmagunkkal sokszor „vele” beszélgetünk, vívunk nagyokat. (Teljes meggyőződésem, hogy a világhálón terjedő magán-kinyilatkoztatások jó része is a „látnoknak” a saját felettes énjével való benső beszélgetései lejegyzése.)
Mindhárom közös jellemzője, hogy önmagunk isteneiként kormányozzuk vele önmagunkat, jó- vagy rosszhiszeműen becsapva önmagunkat is, környezetünket is, nagy károkat okozva ezzel. De mi akkor a valódi lelkiismeret? Először egy rövid történetet szeretnék felidézni:
Még régebben láttam a tévében egy dokumentumfilmet, amit egy kis esőerdei törzsnél forgattak. Mint általában a férfijogú társadalmakban, itt is a fiúgyermeket értékesebbnek tartották, a lánygyereket inkább csak tehernek vették. Az volt a szokás, hogy ha egy családban lány született, és volt már lányuk, akkor a csecsemőt kint hagyták az esőerdőben (abortusz amazóniai módra) meghalni. Az állapotos asszonynak pedig, akit követett a kamera, már két lánygyermeke is volt – belemondta a kamerába, hogy ha ez is lány lesz, akkor biztos, hogy kint hagyja, mert már így is haragszik rájuk a törzs, amiért haszontalan szájakat etetnek. Egyedül szült, egy fának támaszkodva, és amikor kiderült, hogy a baba kislány, akkor szépen betakarta falevelekkel (ebből is látszik, hogy szerette), és ott hagyta… Aztán félóra múlva visszament a nyöszörgő csecsemőhöz és felvette! Azt mondta, nem tudja ott hagyni, hiszen mégiscsak az ő gyereke!
Ez az asszony szembe ment a törzsi szokásjoggal, szembe a saját érdekeivel és a felettes énjével is – mert a lelkiismerete, a „szívében szóló hang”, az örökéletű lélek azt suttogta: „ne ölj!”.
Igen, örökéletű lelkünk van, amelyik ismeri Isten parancsait és sugallataival megpróbálja áttörni a világ és önzésünk által emelt falakat, hogy – Isten akarata szerint - megmentsen minket. Nem mintha ezek olyan nagyon titkos dolgok volnának. Ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne csalj, szeresd felebarátodat, bocsáss meg ellenségeidnek… Minden komolyan vehető vallási rendszerben fellelhetők, nélkülük semmilyen civilizáció nem maradhatott fenn huzamos ideig. Tökéletes formában pedig a Kinyilatkoztatás által ismerhetjük, a Szentírás szavai által és különösképpen is úgy, ahogy Jézus Krisztus elénk élte azt. Ha tehát valaki azt gondolja, hogy áthazudhatja magát a földről az égbe az emberi törvényekre vagy a saját érzéseire hivatkozva, az alapos tévedésben van!
Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség törvényekre, vagy épp a belső világunk mindig becsap minket – épp ellenkezőleg! A jó lelkiismeret ezeken keresztül is nevelődik, Isten szavára (az Egyházon keresztül is) figyelve.
A II. Vatikáni Zsinaton elfogadott Gaudium et spes (Öröm és remény) kezdetű lelkipásztori konstitúció ezt így fogalmazza meg: „Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja - mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót és kerülje a rosszat - a kellő pillanatban fölhangzik szívében: ’ezt tedd, amazt kerüld!’ Isten ugyanis törvényt írt az emberi szívbe, melynek engedelmeskedni maga az ember méltósága és szerinte ítéltetik meg. A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében. Lelkiismeretében ismeri föl csodálatos módon azt a törvényt, melyet Isten és a felebarát szeretetével teljesít. A keresztényeket a lelkiismerethez való hűség összeköti a többi emberrel az igazság keresésében, s az egyén és a társadalom életében fölmerülő számtalan erkölcsi kérdés igazi megoldásának megtalálásában. Minél inkább érvényesül tehát a helyes lelkiismeret, annál inkább tartózkodnak az egyének is, a közösségek is az önkényes döntésektől, s törekszenek arra, hogy az erkölcsiség objektív normáihoz alkalmazkodjanak.”

Szólj hozzá!

Címkék: lelkiismeret

Ki szegény?

2016.02.08. 09:01 zárójeleS

Megboldogult ifjúkoromban, valamikor a ’70-es években édesapám krimi-könyvtárából olvastam egy könyvet, amiben az egyik szereplőt úgy jellemezték, hogy „olyan szegény, hogy még telefonja sincs”. (Az eredeti angol kiadás 1958-as volt!) Milyen gazdagok lehetnek arra az emberek – gondoltuk -, hiszen nálunk akkor a környéken se volt senkinek telefonja.
Aztán arra is emlékszem, hogy amikor már nálunk is lehetett gengszter-filmeket nézni, ott a lepukkant gettókban is mindenki színes tévét nézett (és kocsikon furikázott), mi meg azon beszélgettünk, hogy milyen gazdagság az hozzánk képest…
Napjainkban, városunkban is vannak olyan családok, akik alkalmi munkákból, koldulásból élnek – aztán visszahívó sms-t küldenek a telefonjukról, hogy hívjam fel őket, mert pénzt akarnak kérni. És bizony találkozom olyan gyerekekkel, akik csonka családban élnek alig-jövedelemből, segélyből, de a nála okostelefon van és azon játszik…
Mindezeket nem elrettentő példaként írtam, hanem épp ellenkezőleg! Azt kell megértenünk, hogy a szegénység nagyon különböző arcokat ölthet és teljesen félreértjük a helyzetet, ha a saját elképzeléseinkből, elvárásainkból indulunk ki.
Nem könnyű dolog ez! A közösségeinket időnként nem csak anyagilag, de lelkileg is megterhelik azok az emberek, akik sokat kérnek, akiknek sokat segítünk, aztán mégse úgy élnek, ahogy mi szeretnénk. „Hát mire költi a pénzt?” És: „Rendben van, adunk neki, de legalább viselje jól magát!” Vagy: „A pénz kell neki, de a munkát nem csinálja meg!” Igen, az ilyen emberek felborzolják az igazságérzetünket és nem mondhatjuk, hogy nincs benne jogosság. De!
Nem felejthetjük el, hogy ezeknek a szegény, lecsúszott, olykor értelmileg, érzelmileg is elakadt embereknek azért nagyon is hozzánk hasonló érzéseik, vágyaik vannak! Ők is ugyanolyan eszközöket akarnak birtokolni mint mi és nekik is szükségük van valamilyen társaságra. Így aztán az összekoldult pénzüket ők is csak ugyanolyan ésszerűséggel, vagy ésszerűtlenséggel költik el, mint mi. Magányos, elveszett alakok, akiknek esetleg arra kell a pénz, hogy kis időre beülhessenek a kocsmába és a többiek közé tartozó embernek érezhessék magukat. Akiknek státuszszimbólum egy telefon és erősebben vágynak rá, mint az ételre, ruhára.
Ha én vágyom ezekre a dolgokra és megveszem magamnak, hogyan ítélhetem el a másik embert, aki ugyanezt teszi? Pénzt adtam neki – de az már nem az én pénzem, és neki joga van úgy elkölteni, ahogy akarja (még ha szerintem ésszerűtlenül is).
Azt is látnunk kell, hogy a jelenlegi technikai civilizáció szinte kikényszeríti, hogy bizonyos eszközei legyenek még a koldusnak is, mert ezeken keresztül bonyolódik az élet. Bármilyen hihetetlen, még neki is szüksége lehet például telefonra, főleg, ha kapcsolatot akar tartani a segélyező helyekkel, önkormányzattal, és a többi emberrel.
Ahogy én látom, valódi, életrendező segítséget csak akkor tudnánk adni az ilyen embereknek, ha teljes életünkkel felvállalnánk őket. Közöttük élnénk, velük együtt újra és újra kitakarítanánk az odújukat, velük járnánk dolgozni, hogy így szép lassan kialakulhasson egy új szokásrend az életükben. De melyikünk tudja ezt felvállalni?
Assisi Szent Ferenc felvállalta és világtörténelmi hatása lett életének… én nem tudom megtenni. Mi – családjaink, közösségeink -, nem tudjuk megtenni, de azért nekünk is vannak lehetőségeink! A megértés ingyen van. Némi pénz- ruha- étel adomány -, ebbe se megyünk tönkre. A legfontosabb azonban az, hogy elkerüljük azt, hogy a saját élethelyzetünk alapján ítéljük, ítélgessük őket.
Jézus nagyon okos tanácsot adott, amikor arra biztatott minket, hogy azoknak adjunk, akik nem tudják azt viszonozni. Ez ugyanis arra kényszerít minket, hogy elengedjük elvárásainkat, számítgatásainkat és egyszerűen csak adjunk – nem azért, mert akinek adunk az jó, mert igyekszik, hanem csak azért, mert kéri. Ez azonban komoly lelki munkát is igényel, mert mégiscsak látjuk, amit látunk!
Nem gondolom, hogy teljesen süketnek és vaknak kellene tettetnünk magunkat. Azt hiszem, minél mélyebben befogadok valakit az életembe, imáimba, pénztárcámba, családomba, annál inkább lehetnek elvárásaim felé. Az utcai koldus mellett csak elmegyek és adok valamennyit – talán kevesebbet, mint a következő csoki, amit megeszek -, nem ismerem, nincs jogom ítélgetni őt. Ha adok is neki, nincs jelen az életemben, múló villanás csupán. A közösségünkbe járó, rendszeres támogatásunkban részesülő emberekkel már sokkal mélyebb kapcsolatban vagyunk. Többet adunk, segítünk – így kérhetünk is tőlük, legalább több fegyelmet, tisztaságot…
Végül: mindenki szegénynek érezheti magát a nála gazdagabbakhoz képest. Amikor városunkban új lakópark épült, a „régiek” ujjal mutogattak rájuk. Pedig akiket azóta megismerhettünk közülük (egyházközségünkben), azok éppen nem milliárdosok, csak éltek egy kínálkozó lehetőséggel. Ők is tudnának felfelé mutogatni, a sokkal gazdagabbak felé…
Én azt tapasztalom, hogy azok a valódi gazdagok, akik tudnak adni - idejükből, tehetségeikből, anyagi és lelki javaikból -, másoknak. Milyen csodálatos, hogy ezek a gazdagok sokszor épp a szegények közül kerülnek ki! Szegények adnak a még szegényebbeknek, miközben a gazdagok panaszkodnak, hogy semmire sincs idejük, pénzük.
Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Így hát ha adunk, akkor tegyük krisztusi módon, hogy ne tudja a jobb kéz, mit csinál a bal…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: gazdag szegény lelki szegény

Öröm, káröröm, aggódás és remény

2016.02.01. 08:40 zárójeleS

Négy év múlva, 2020-ban hazánkban rendezik a Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszust. Ez a katolikus keresztény világ egyik legnagyobb eseménye! Négyévente kerül megrendezésére mint az Olimpia, csak épp sokkal kevesebb pénzbe kerül és sokkal, de sokkal több áldás származik belőle ránk, mint a másikból.
Nagy örömmel olvastam a hírt és hálát adtam Istennek ezért a nagy kegyelemért. A rossz természetem miatt megszólalt bennem a kisördög is: azok a drága magyar testvérek, akik eddig minden rosszat elmondtak Ferenc pápáról - már a nevét se hajlandók így írni, csak Bergogliozzák -, erre vajon mit mondanak? De persze nem kell aggódnom, ezt is kimagyarázzák…
Számomra az is valószínűnek tűnik, hogy abban, hogy a rendezés jogát megkapta hazánk és a magyar egyház, komoly része van Erdő Péter bíboros úrnak is. (De ezt csak feltételezem, mivel semmilyen kapcsolatom nincs a hierarchia felső szintjeivel, és titkos információk birtokában sem vagyok, így a következő okfejtés merőben az én spekulációm.) Legyünk ezért nagyon hálásak neki és a magyar egyházi diplomáciának! Ugyanakkor felrémlik bennem a történelmi múltból Bakócz Tamás bíboros esete, akit annak idején (szintén) pápaesélyesnek tartottak, s amikor mégsem választották meg, „vigaszdíjként” megkapta egy keresztes háború szervezésének lehetőségét. Hozzá is fogott, aztán a jó magyar urak és a hazai nyomorúságos körülmények ezt az ügyet félrevitték és tönkretették, az összegyűlt hadak pedig Székely Dózsa György vezetésével fellázadtak – ez volt az 1514-es Dózsa-féle parasztháború, tragikus véggel, majd a török 1526-os győzelmével Mohácsnál.
Nem gondolom, hogy most „parasztháború” előtt állnánk, de azt igen, hogy egyházunk és hazánk ma sem konfliktusok nélküli szent tér, ahol egy ilyen nagy esemény minden zökkenő nélkül megvalósulhat. De miért is ne valósulhatna meg? Miért is ne érthetné meg az ország, hogy ez egy egyedülálló kegyelem, áldás, ami óriási távlatokat nyithat meg előttünk?! (S hogy megint „hazabeszéljek”: mi hisszük, hogy a Kárpát-medence, és benne hazánk olyan mint egy nagy kegyelmi kehely – a Szeretet földje -, amit Isten meg tud tölteni minden áldásával, hogy az innen túlcsordulva segítse a keresztény megújulásban egész Európát és a világot. Nem mai gondolatunk ez, már húsz éve is leírtam…)
Hadd dicsekedjek Isten kegyelmével! Nálunk (Törökbálinton) az eucharisztikus élet, szentmise és szentségimádás napi életünk része. Minden nap van szentmise, ami önmagában is hatalmas kegyelem! Aztán kedden és csütörtökön szentségimádás a Szeretetláng kápolnában, szerdán pedig a Mária segíts kápolnában. Az Isteni Szeretet közösség házának Mária-kápolnájában pedig minden nap van szentségimádás a közösségben, és szerdán és szombaton a nyitott alkalmakon. Missziós munkánk során is szeretjük a szentségimádást és a szentmisét – gyógyító misét! - a középpontba állítani.
Nem egyik pillanatról a másikra lett ez így, és nem is ez az utunk vége. Hisszük, hogy Jézus Krisztus valóságosan jele van az Oltáriszentségben, jelen van életünkben és jelen akar lenni hazánk és egyházunk életében is, annak minden területén! Szeretnénk is megtenni mindent azért, hogy ez így legyen és tökéletesen megvalósulhasson!
Nagy kegyelem és nagy lehetőség az Eucharisztikus Világkongresszus. Még négy év van a megvalósulásig, négyszer 365 nap az előrelépésre, az imára és a szeretetből fakadó cselekedetekre!
Mert ez nem csak lehetőség és kegyelem, hanem feladat is. Feladat a fő szervezőknek – ezek nyilván nem mi leszünk -, de feladat nekünk is, nemecsekeknek is. Jut is, marad is, mindenkinek… kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: kegyelem Jézus Krisztus Eucharisztikus Világkongresszus Oltáriszentség parasztháború

Egy film kapcsán vízióról és illúziókról

2016.01.25. 08:38 zárójeleS

Most kezdik moziban játszani a Kassai Lajos lovas íjászról készült dokumentumfilmet, ami nem is lenne baj, ha… de sajnos ott az a bizonyos „ha”, ami miatt mégis érdemes néhány szólni róla és ennek kapcsán az ember létét mozgató „vízió” és az illúziók közötti különbségről. Az Istentől jövő vízió ugyanis megtermékenyíti az életet, míg az illúzió csapdába ejt és akadályozza a kibontakozást.
Hogy Kassai Lajosnak valóban volt és van egy mély víziója arról, hogy mit szeretne csinálni, mi mozgatja az életét, afelől semmi kétségem sincs. Az interneten fellelhető régebbi, vele készült interjúk egy nagyon szimpatikus és szerethető, céltudatos és erős akaratú embert mutatnak be, aki komoly életművet hozott létre, ami elismerést érdemel akkor is, ha azzal bizonyos pontokon esetleg nem értünk egyet. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a most vetített film Kassai Lajos helyett egy bálványt állít elénk és valami rettenetes pátosszal egy olyan – soha nem létező, ám roppant népszerű ősmagyar-nagymagyar -, szellemi valóságot akar legyűrni a torkunkon, ami engem személyesen is elborzaszt.
Nézzük először néhány példát a valós víziókra.
Az ószövetségi zsidó nép Istentől jövő víziója volt az Ígéret földje, Kánaán elfoglalása és belakása – a száműzetés után pedig visszafoglalása és újjáépítése. Ez a vízió megmozgatta képzelőerejüket és jó célra irányította akaratukat. Kibontása okosan végiggondolt stratégiát és taktikai lépések sorozatát követelte tőlük és egyben a hit útjára vezette őket.
Hasonló víziójuk volt Istentől a Messiás érkezésére való várakozás. Sajnos az idők során mindkét vízió egyre inkább megtelt pusztán emberi vágyakból fakadó elképzelésekkel. Így azok olyan – Izrael evilági nagyságáról és Istenkirályságáról szőtt – emberi és ördögi illúziókká váltak, amelyek követése meghiúsította bennük Isten ígéretét.
Isten minden népet megajándékoz olyan vízióval, ami segíti megmaradásukat. Ilyen Istentől jövő vízió volt a magyar „Szent Korona tan” is, amely a Magyar Királyság egységét szimbolizálta. Ez a tan az Árpád-ház kihalása után alakult ki és erősödött meg, amikor a belső viszályok és külső támadások okán az ország három részre szakadt. A Szent Korona – és az erre hivatkozó eszmekör és joggyakorlat – a Szent Korona népeinek élet- és sorsközösségét szimbolizálta. Ez a vízió fogta össze azt, ami a napi politikában elveszni látszott - a Szent Korona fősége alá tartozó népek életének összehangolását, közös védelmét a török ellen, törekvését az egységre, stb. (Ezt ma nyugodtan nevezhetjük a Kárpát-medence népei élet- és sorsközösségének. Tegyük hozzá, hogy akkor még nem létezett a mai értelemben vett nemzeti gondolat és nemzetállam, a politika és közjog nyelve a latin volt és még nem beszéltek se kultúrfölényről, se elűzendő népekről vagy kisebbségekről.)
A Szent Korona tan sorsán jól szemlélhetjük azt is, hogyan válik egy vízió hiábavaló illúziók halmazává. Már Trianon előtt is voltak elszakadt területek és voltak délibábos elképzelések is az újraegyesülés módjairól. De például Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hiába álmodozott arról, hogy cseh király lesz és úgy fogja majd megszerezni a magyar királyságot és újraegyesíteni a nemzetet. Ezt a csehek nem akarták, a török és a német pedig nem engedte volna soha. Három háborújával csak az általa felvirágoztatott Erdély anyagi, lelki, emberi kimerítését érte el…
Ma a Korona szent szimbólum helyett egyik oldalról mítikus és mágikus tárggyá nőtt. Eszerint mint beavató korona – amit nem mindennapi használatra, hanem királlyá felkenésre használtak – viselőjét láthatatlanná volt képes tenni, természetfeletti energiával és hatalommal ruházta fel. A Korona az álmodozók szemében hovatovább az egész világmindenség megjelenítőjévé és minden bölcsesség kútjává vált. Attól tartok, hogy ez a szellemi vonal és a világmindenséggel való mágikus egybeolvadás illúziója vonul végig, telepszik rá a filmre. (Legalábbis az előzetesek, a netre felkerült ismertetők és kritikák ezt sugallják.) Ha ez valóban így van, akkor óriási lehetőséget hagyott ki a film! Bemutathatott volna egy férfit, aki évtizedes komoly munkával végig ment egy úton és komoly értéket teremtett – ehelyett hamis szellemi közhelyek és mágikus butaságok illusztrációjává silányította őt. Egy vízió megvalósulása helyett illúziók megerősítésére használt valakit és valamit, ami ezek szerint sohasem értett meg.
Érteni vélem én e nagy buzgalom okát és célját. Tudom, hogy bizonyos történészek és politikai irányzatok igyekeztek a Koronát is megfosztani minden szellemi tartalomtól, hogy az csak a múlt egy múzeumi relikviájává váljon. Szeretnék egész történelmünket zárójelbe tenni és megfosztani minden nagyságától. Egyik rosszal azonban nem lehet igazolni egy másik rosszat! Így csak azok közé lehet besorolódni, akik számára a magyar történelem – és a Szent Korona -, csak egy eszköz saját „szellemi” nagyságuk és hatalmi ambícióik kifejezéséhez.
Pedig milyen jó lenne, ha újra megértenénk a Szent korona vízióját! Ha újra Szeretetben tudnánk szemlélni a „Szent Korona fősége alá tartozó” országok és népek közösségét, és ez arra indítana minket, hogy keressük a kiegyezést és megértést!
Ha a vízió részeként az ökológiai egység látásmódja megerősödne és a Tisza és Duna mentén fekvő nemzetek egymás érdekeit is szem előtt tartva „gazdálkodnának” ezzel a hatalmas ajándékkal, az már óriási előrelépés lenne! Ha azok a gazdasági és kulturális szálak újraszövődnének, amelyek valamikor együtt tartották a horvát bánt, az oláh vajdát, a szász és tóth iparost a magyar nemesi nemzettel és jobbágysággal…
Lehet Nagy-Magyarországos matricát az autóra tenni, de ettől nem lesz Belgrádból újra Nándorfehérvár, nem lesz Pozsony a magyar országgyűlés helye és Fiume magyar kikötő. Nem fogunk újra rovásírással írni, nyíllal menni a repülőgépek ellen és sámánjaink se dobolják egybe ami szétszakadt (inkább még azt is tovább szakítják, ami még épen maradna). Épp Kassai Lajos mondja egy interjúban, hogy nem a múltat akarja visszahozni, hanem azt megtanulni, ahogy a régiek egyben tudták tartani azt, ami mára széteset…
Az ugyanis ma sem lehetetlen, hogy Belgrád és Pozsony, Budapest és Bukarest újra szót értsen egymással. Nem lehetetlen, hogy a nagynemzeti illúziók helyébe újra Isten víziója kerüljön a közép-európai népek életközösségéről. Nem lehetetlen, hogy újra megértsük hazánk Istentől jövő hivatását - a Szent Korona tan szépségét és időszerűségét -, és ez megtermékenyítse életünket. És ebben nekünk, magyaroknak van a legnagyobb szerepünk. Mert ha miénk a Korona, mi kaptuk, akkor miénk a felelősség oroszlánrésze is. És a lehetőség oroszlánrésze is…
Sípos (S) Gyula

Szólj hozzá!

Címkék: vízió illúziók Kassai Lajos Szent korona tan

Narancslé a benzintankba

2016.01.18. 08:57 zárójeleS

Vagy cukor. Esetleg víz. Finom és/vagy életfontosságú dolgok – csak épp az autó megy tönkre tőlük. Normális ember nem is tesz narancslét a benzintankba – de helyettesítsük csak be az autó szót a világ vagy az egyház szóval…
Bármennyire szeretnénk elfelejteni, ebben a teremtett világban mégiscsak léteznek törvényszerűségek. Természeti törvények, a társadalmi és lelki élet törvényei. Így lettünk megalkotva - nem túl jó hasonlattal, összerakva -, mint egy autó. És ahogy a gépkocsi is tönkremegy, ha nem rendeltetésszerűen használják, ugyanez igaz ránk is.
Minden kisbaba hamar megérti a gravitáció törvényét – amit elejt, eldob, az leesik. És mindig, és újra, és a kisbaba örül ennek. Ez biztonságossá, megérthetővé, kiszámíthatóvá teszi számára a környezetét. Ugyanígy kellene örülnünk a természet és a lelki élet minden törvényének is, mert ezek teszik biztonságossá, megérthetővé és kiszámíthatóvá életünket! Teremtőnk ezeket beleépítette teremtésébe, ez adja az egész világmindenség stabilitását és erejét. Isten bűnnek nevezte azt, ami ezeket a törvényeket áthágja és semmibe veszi, mert ezzel az élet továbbadását és fenntartását rombolja, veszélyezteti. Mi emberek mégis, nagyon régóta azon igyekszünk, hogy ezek alól a törvények alól „felszabaduljunk” – aztán csodálkozunk, hogy miért megy tönkre körülöttünk minden.
Lett nekünk ipari forradalmunk, tudományos forradalmunk, szexuális forradalmunk – csupa-csupa olyan dolog, ami a felszabadításunkat ígérte a természet korlátai alól, a társadalmi kötöttségek alól, a szexuális béklyók alól… és íme! Ma már a férfi nem férfi, a nő nem nő, és a magzat nem gyerek. A házasságok nem az égben köttetnek, a hűség csak választható opció. A gyerek megölhető és kéthetes nyaralásra váltható… hová jutottunk? Csak oda, ahová Jézus előre megjövendölte, az összeomláshoz: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” „De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.” (Lk 21, 10-13) Hát nem ezzel vannak teli a hírek?
Ferenc pápa ökológiai enciklikája (Laudato si’ – Áldott légy) pontos képet fest erről az eltorzult és összeomló világról - de számba veszi azt is, mit kellene tennünk, hogy az összeomlást megállítsuk. Ugyancsak ő a Hit világossága (Lumen fidei) kezdetű enciklikájában világosan ír arról, mit és hogyan cselekedjen az Egyház a világ érdekében, Isten dicsőségére és az emberek javára. Nagyszerű és világos válaszok, csak követnünk kell(ene) őket és megvalósítani azokat.
Csodálatos dolog ilyen cselekvő embereket látni! Közösségeket szerveznek, beteget látogatnak, a szegényekkel és elesettekkel foglalkoznak, bekopogtatnak a családokhoz, imádkoznak, böjtölnek, óvják a természetet, télen madarat etetnek, tavasszal virágot ültetnek, szépítenek, javítanak – a mi egyházközségünkben és országszerte is ismerek ilyen nagyszerű embereket, felnézek rájuk és tanulok tőlük!
Vannak aztán olyanok is, akik minden buzgóságukkal együtt is valahol félrecsúsznak.  Jönnek a károgók, a hivatásos világvége-várók, a legeslegeslegújabb égi üzenetet közvetítők, a legeslegeslegutolsó  figyelmeztetést átadók… ilyenkor jusson eszünkbe, hogy mit mondott a Názáreti Jézus: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” (Lk 21, 8-9)
Még a rossz válasznál is van azonban rosszabb: a semmilyen válasz. Ha valamiben vétkes a világ és az egyház, hát ebben. Mintha a drága testvéreknek nem is kellene reagálni a világ változásaira, mintha még mindig mindent ugyanúgy lehetne csinálni, mint nemzedékekkel ezelőtt! Megérkezik az új pap a régi helyére, és az első dolga, hogy kitiltja a közösségeket a plébániáról, mert ott csak koszt csinálnak és egyébként is sokáig maradnak. „Hát nincs ezeknek családjuk? – kérdezi. „Menjenek haza hozzájuk!” (Szó szerinti idézet.) Minden gyanús, minden csak elhajlás és veszedelem. Hány helyről hallottam már, hogy még szentségimádásra se engedik be a híveket a templomba! („Imádkozzanak otthon!”) Csak semmi szervezkedés, semmi kilógás a sorból, semmi, ami megzavarhatná a plébánia nyugalmát!
Ez a temető békéje. A hitehagyott, felelősséget nem vállaló emberek litániája. A mindenkori hatalmi struktúrához igazodó, „engedelmes” emberek mantrája. Így nincs kockázat, nincs veszély – nincs semmi. Ember se, megtérés se – de legalább tiszta a templom.
Önigazultságunk narancslevét töltjük egyházunk és világunk benzintankjába és csodálkozunk, miért megy tönkre minden. Hiszen mi csak jót akarunk! A narancslé finom! A cukor megédesíti az életet!
Ez a hamis béke narancsleve, komfortzónánk édessége, amit az Istennek se akarunk elhagyni! Ferenc pápa ezért kellemetlen sokaknak: mert a megtérést, a bűneinkkel való szembenézést, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását ajánlja az „édes élet” helyett. Igaza van, mert a Mestere, Jézus Krisztus is ezt ajánlotta annak idején!
Hogy ne a vég, hanem a helyreállítás és megújulás ideje jöjjön el.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: megújulás összeomlás törvények Ferenc pápa

Érdekes tapasztalat

2016.01.11. 08:50 zárójeleS

Emellett fontos, nyomós és fájdalmas tapasztalat. Hálás vagyok Istennek ezért a tapasztalatért - de ettől még nem könnyű, épp ellenkezőleg! A legnehezebb rész pedig nem is az, amit én megélek – és gondolom még sokan -, és amit megértettem, hanem amit Isten megél (már ha van bátorságunk erről beszélni).
Második éve tanulószobázom egy általános iskolában délutánonként, felső tagozatos gyerekekkel. A „második legfontosabb tapasztalatom” – ha írhatom ezt, és ami után jön, az lesz első, amiről inkább beszélni szeretnék -, az volt, hogy még így, ötvenen túl is mennyire nem ismerem magam! A gyerekek között hamar rádöbbentem, hogy nem vagyok én az az értelmes, türelmes, megértő és szerethető ember, akinek gondoltam magam! Tévedésem érthető - előtte olyan felnőtt emberek között dolgoztam, szolgáltam, akiket érdekelte a mondanivalóm, hallgattak rám (és én is rájuk). Ha voltak is konfliktusok, azt fel lehetett dolgozni és megbeszélni egymással.
Aztán jött az iskola, és gyorsan kiderült, hogy ennyi tanuló egyszerre milyen zajos, engedetlen, mindig mást akar - szóval gyerekből vannak -, és máris nem voltam értelmes, türelmes, megértő, szerethető. Azt hiszem, Isten megengedte, hogy ezen a munkán keresztül újra és újra szembesüljek saját személyiségem éretlen, sötét oldalával – nem könnyű tapasztalat ez, sok fájdalommal, vajúdással, bűnbánattal jár és nem hiszem, hogy a végére értem volna… milyen jó, hogy az Irgalmasság évében járunk!
Bármilyen fájdalmas is ez a tapasztalat számomra, van még valami, ami ennél is jobban felkavar. Ez pedig az, hogy valami kicsit megértettem abból, Isten hogy érzi magát – ha szabad ilyet mondani -, közöttünk, állandóan engedetlen, lázadó, rosszra hajló és a jót el nem fogadó, önpusztító emberek között. Nem tudok, csak emberi fogalmakat írni, amik valahogy tükrözik ezt: összetörve, haragosan, fájdalmasan, sírva és mégis reménykedve…
Engem megvisel, amikor a gyerek értelmetlen módon ellenkezik azzal, ami nyilvánvalóan a hasznára lenne, ráadásul amit az iskolai szabályok is előírnak. Mennyire megviselheti Istent a mi állandó lázadásunk!? Tulajdonképpen emberileg felfoghatatlan, hogy miért nem „zárta még be a boltot”? Miért és hogyan viseli el, hogy azok, akiket Ő ennyire szeret, semmibe veszik, sőt Őt kiáltják ki rossznak és gonosznak! Haragudnak Rá – akitől minden jó származik! -, vádolják, csak kényszerből engedelmeskednek… Hogyan lehet elviselni, hogy a jóért rosszat kap cserébe, a szeretetért gyűlöletet?
Ki ne szeretné, ha szeretnék? Én is szeretném, de nem tudom magam rávenni az olcsó népszerűség követésére: hadd tehesse a gyerek, a család, a közösség, az ország, amit akar, csak engem, minket hagyjanak békén?
Ez nem megy – de akkor marad az állandó ellenkezés, a küzdelem, a fájdalom és a szenvedés. Most már mélyebben értem, amit egyes szentek írásaiban, lelki naplókban a szenvedés értékéről olvasok. Mélyebben értem Jézus Krisztus szenvedését, aki – régóta mondom -, nem a keresztfán lett a „fájdalmak férfija”, hanem egész életében hordozta ezt a fájdalmat, mert nem zárta el magát az emberek elől, akik elzárták magukat tőle…
Ady Endre verse visszhangzik bennem: „Ezért minden: önkínzás, ének: / Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié, / Lennék valakié.”
Jézus Krisztus válasza az volt, hogy egészen Istené, az Atyáé lenni, s egészen az embereké. Hogyan tudta ezt megtenni? Nem tudom. Minél mélyebben megélem, annál kevésbé értem, hogyan tudta ezt elhordozni?
Krisztus-követő emberként azonban mégsem tehetünk mi sem mást: szeretni akkor is, ha nem szeretnek viszont, helyesen cselekedni akkor is, ha ezt a világ helyteleníti, hűségesnek maradni a hűtlenség tengerében, alázatosnak maradni egy gőgös világban, kifosztatni és kifosztottnak, bűnbánónak maradni…
„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: szenvedés szeretet nevelés áldozat Isten fájdalmak férfija

Évi ige – irgalom és figyelmeztetés

2016.01.04. 10:19 zárójeleS

Régi szokásom, hogy minden év elején kérek Istentől a Szentírásból egy évi igét, vezérfonalul, amin aztán év közben is többször elmélkedem. Erre az évre Nehémiás könyvéből – ő a babiloni fogságból való hazatérés és a helyreállítás embere, ez már jó jel! – kaptuk az alábbi szavakat:
„Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel…” (Neh 9, 30)
Az irgalmasság évében egy ilyen ige nagyon találó és inspiráló! Minden szavát nyugodtan magunkra vehetjük, hiszen mindannyian arra vagyunk hívva, hogy prófétai életet éljünk, azaz keresztény, krisztusi életet egy krisztus-gyűlölő világban! És milyen nagy szükségünk van a Szentlélek ihletésére, vezetésére, segítségére!
Most azonban az irgalmasság és figyelmeztetés összekapcsolására hívnám fel mindenki figyelmét. Hiszen az, hogy Isten irgalmas, már abból nyilvánvaló, hogy még létezünk. Talán meredeknek tűnik ez a mondat, ezért egy hasonlattal szeretném megvilágítani:
Képzeljük el, hogy felépítettünk egy szép házat, berendeztük jó és tartós bútorokkal, fűtés, világítás, hideg-meleg víz, minden benne van – aztán azt mondtuk egy szegény rokonunknak, hogy lakjon benne, míg távol vagyunk. Ő pedig beköltözne, aztán összekoszolná, a bútorokat szétszedné, a padlót feltüzelné, a számlákat nem fizetné - szóval félig már rommá tenné és ráadásul még a felelősséget is elhárítaná magáról -, mit tennénk vele? Mikor jönne el az a pillanat, amikor kirúgjuk őt a házunkból?
Isten pedig még mindig hagyja, hogy az Ő gyönyörű építményét, a Földet, teremtett világunkat szétgyalázzuk…
Tegyük fel, hogy mi is ilyen ésszerűtlenül, logikátlanul nagylelkűek, irgalmasok lennénk azzal, akit a házunkba engedtünk. Valahogy azért mégiscsak szeretnénk észhez téríteni őt és helyreállítani a házat! Talán azt mondanánk: barátom, addig nem kapcsoljuk vissza a fűtést, nyitjuk vissza a vizet, amíg ki nem fizeted a tartozásodat! Takaríts össze, állítsd helyre a szobákat, bútorokat, akkor maradhatsz, de ha nem, akkor menned kell!
Ez bizony komoly figyelmeztetés lenne, hátha ért belőle. Lehet ugyan, hogy néhányak szemében ettől gonosznak, szívtelennek látszanánk, hiszen szegény embert bántjuk pont akkor, amikor már a lakóhelye is romokban van – de vajon van-e másik megoldás? Hagyjuk meg felelőtlen állapotában, esetleg adjunk neki még egy új, szép házat, hátha majd azt nem teszi tönkre?
Isten ugyanígy figyelmeztet minket, amikor engedi, hogy bűneink, tetteink következményei ránk nehezedjenek. Az ökológiai válság, a háborúk, a gazdasági válságok – és hosszan sorolhatnám korunk nagy problémáit – mind a mi bűnös életmódunk következményei. Az Isten által ránk bízott gyönyörű világot rommá laktuk, és még most is alig-alig álltunk neki a helyreállításnak…
Isten azonban irgalmas. Figyelmeztetése is irgalmáról tanúskodik. Ő a helyreállítás, a megújulás Istene! Örök szeretetét, irgalmát, valódi természetét megmutatta Jézus Krisztusban. Ő eljött közénk, hogy a vakok lássanak, a bénák járjanak és a szegényeknek hirdessék az Örömhírt – az örömhír pedig ez: Isten van és szeret minket! Ő a mi Atyánk, aki mindig készen áll a megbocsátásra, az újrakezdésre! Ő a békesség Istene, Ő a tékozló fiú Atyja és mi vagyunk a tékozló gyermekek, akik a moslékos vályú mellől is visszatérhetünk Hozzá!
A Szentlélek pedig, a Szeretet lelke átjár minket és ihlet, bátorít, erőt ad, hogy kitakaríthassuk házunkat minden bűntől, szennytől, hogy kijavíthassuk a töréseket, hogy újra méltó keretet adjunk életünknek. Ebben az évben, az irgalmasság évében Isten erre a helyreállító munkára hív minket. Kezdhetjük kicsiben és kezdenünk kell önmagunkon. Aki azonban a kicsiben hű, az a nagyban is hű lesz…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: figyelmeztetés irgalom Jézus Krisztus irgalmasság éve

Csillagok háborúja – és a keresztény változat

2015.12.28. 11:28 zárójeleS

Majd negyven évvel ezelőtt (1977-ben!) mutatták be az első Csillagok háborúja filmet, egy kettéosztott világban, ahol mindkét oldal magát jónak, a másikat rossznak tartotta. (Ronald Reagan, aki 1980-tól amerikai elnök volt, a szovjet blokkot egyenesen a gonosz tengelyének nevezte és második elnöki ciklusa kezdetén bejelentette a csillagháborús tervét is…) De a film nem csak a világhelyzetre, hanem az emberi szívekre is rezonált, amelyik hősökre vágyott és a gonosz legyőzésére.
Aztán a 2000-es évek elején készült második trilógia már egy sokkal bonyolultabb világot mutatott be, ahol nagy stratégiai játszmák zajlanak mindenféle hatalmi tömbök között – mint ahogy a világ is ilyenné vált. Ráadásul az alkotók még jobban megpróbáltak rájátszani a népek nagy kollektív mítoszaira, így aztán a fiatal Anakinról Skywalkerről kiderült, hogy férfi közreműködése nélkül született, ezért olyan nagy benne az Erő – csak hát átváltott a sötét oldalra…
És most itt a harmadik trilógia első darabja, egyfajta újraforgatása az első koncepciónak, faék-egyszerűségű karakterekkel, jókra és rosszakra osztott világgal, némi naiv pszichologizálással fűszerezve. Hogy mennyit változott a világ a negyven év alatt, az a két film főszereplőinek összevetéséből világosan látszik: ebben a politikailag korrekt változatban az új, fiatal hősök – akikre épül majd a sorozat - egyike fekete, a másik latinó, a jedi-erőt birtokló harcos pedig nő… Fehér férfiak – az öreg Han Solót kivéve – csak a sötét oldalon állnak, ők az Első Rend nácijai… (Nehogy félreértse valaki a mondataimat, én egyik raszt sem gondolom felsőbbrendűnek vagy alacsonyabbnak!)
Az új film tarol, és ebben a nosztalgia, a kiépített Star Wars-világ, a profi filmgyártás és reklámkampány mellett az is szerepet játszik, hogy ebben a puskaporos világban újra hősökre vágyunk, akik felveszik a harcot a gonoszság minden erejével és győznek is felettük.
Az igazság azonban az, hogy megszületett már az a hős, aki legyőzte a gonoszt és most is vannak követői. Szűztől született - igaz, hogy nem az erőt hordozó mikroszkopikus midikloriánoktól (ezt a suta mesét tudta kitalálni George Lucas Anakinnak) -, hanem a Szentlélek által, Isten ereje által…
És a Fiú megtestesült és nevezték Jézusnak, aki valóban Krisztussá, Megváltónkká lett a gonosz minden uralma alól. Igaz tehát, hogy létezik az Erő, mégpedig a Szentlélek ereje, de ennek nincs sötét oldala, hanem mindenestől szent, tiszta és igaz, irgalmas és jóságos – Ő a Szeretet Lelke.
(Ismerjük az ősi hazugság erejét. A perzsa mágusok, majd őket követve a manicheusok is két egyenlő és egymással harcoló, jó és rossz erőről tanítottak, tanaik pedig napjainkig visszaköszönnek a legkülönbözőbb zagyvaságokban. Még olyan nagy pszichológusok, mint C. G. Jung is engedett a csábításnak, ő Istent pszichológiailag elemezve – micsoda gőg! – azt találta leírni, hogy Isten elfojtott sötét oldala, „tudattalanja” a sátán…)
A Szeretet ereje ma is átjárja a Galaxist, ma is hatékony és győztes. Akik részesednek a Szentlélek erejéből, ma is fénykardot forgatnak, ami Isten világosságával választja szét a jót és a rosszat, igazat és hamist: ez Isten igéje. És ámbár evilág ma is álmodozik a jedikről – sőt bejegyzett vallás százezres hívő-táborral! – a valódi jediket kétezer éve keresztényeknek hívják, akik felöltötték Isten fegyverzetét: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.” (Ef 6, 10-17)
Így van ez.
És ahogy az bizonyos, hogy a sátán mindig megtalálja a maga embereit, akik mindenre hajlandóak a hatalomért - hogy Palpatine császárrá legyenek -, úgy bizonyos bukásuk is. Mert a Jó már győzött a rossz fölött és ez a győzelem a miénk.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: star wars

Izmozás

2015.12.21. 10:46 zárójeleS

Ákos mondott valamit, amit mindenki úgy értelmezett, ahogy csak akart. A Telekom úgy, hogy felbontja az énekessel kötött támogatói szerződést. (Pontosabban fogalmazva: jobb reklámfelületet keres magának, és ezt már önmagában is reklámnak szánta…) A magyar kormány meg úgy döntött, hogy – az ismert szólással szólva – ő „még erősebb kutya”, és akkor ő meg felbont néhány szerződést a Telekommal. Szánalmas kis történet lenne ez, ha nem mutatná rémítő módon, mennyire eluralta gondolkodásmódunkat a hatalmi-logika. Így, karácsony közeledtével talán nem árt figyelmeztetnünk arra, hogy Isten egészen más utat javasolt nekünk!
Folyik az izmozás, mindenki kakas akar lenni a saját kis szemétdombján. Ahogy egyik – remélhetően feledésre ítélt – szakállamtitkár mondta: „én kiadom a parancsot, ők meg teljesítik”. Mert hát „erőből ért az ember” – de valóban így lenne? A politika csak „a hatalom akarása”? És ha hatalmam, erőm van, akkor mindent megtehetek? Vajon az emberi, társadalmi kapcsolatok rendje csak alá-fölérendeltségi viszonyokkal írható le?
Már a gonosz lélek is azt gondolta, így a helyes. Aki hatalmasabb, annak szolgáljanak. A sátán sohase értette meg, Isten miért nem akarja ezt a hatalmi struktúrát felállítani, miért bohóckodik azzal, hogy Ő szolgál a kisebbeknek? Ez a sátán számára visszataszító volt és képmutatásnak értékelte. Hiszen ő is hatalmas volt és nagyon is vágyott rá, hogy mindenki neki engedelmeskedjék! Fellázadni is azért lázadt fel, hogy saját elképzelését rákényszeríthesse Teremtőjére. Ha ez furcsa gondolatnak tűnik számunkra, gondoljunk bele, hogy Júdás ugyanezt akarta elérni a Názáreti Jézus Krisztusnál! Olyan helyzetet akart létrehozni, amivel rákényszerítheti a Messiást, hogy elfogadja a hatalmi logikát és így hozza létre földi királyságát (ahol persze Júdás lehetett volna a pénzügyminiszter, de akár még, Pétert megelőzve, miniszterelnök is!). Csak hát Jézust nem lehetett rákényszeríteni semmire, mert teljesen szabad volt a hatalom akarásától. Ő sem kényszerített senkit, de világossá tette – Júdás számára is -, mi lesz döntéseik következménye: mennyország, vagy pokol.
Ma hazánkat és az egész világot az a veszély fenyegeti, hogy egyre inkább aláveti magát ennek a hatalmi logikának – emögött pedig az ős lázadó, a sátán ihletése és befolyása áll! Kitiltani, megvonni, kiszorítani, legyőzni, eltüntetni, kiiktatni, lelőni, saját szájunk íze szerint újrarendezni… hová vezet mindez? Mi marad az országból, mi marad a világból, ha már mindenkit kiiktattunk, aki nem minket imád? Semmi. A hatalmi logika elburjánzása ugyanúgy a teljes összeomláshoz vezet, mint a hierarchikus struktúrák teljes kiiktatása. (Merthogy hatalom és felelősség mégiscsak van: a szülőé a gyereke fölött, a tanáré a diákja fölött, a főnöké a beosztottja fölött, a püspöké a papjai fölött… gyakorlásának módja és eredménye látszik is a gyereken és szülőn, diákon és tanáron, püspökön, papon és egyházközségen…)
Isten véleménye erről az izmozásról, hatalmi mámorról világos: Jézus Krisztus egy barlangistállóban születik, egy hatalomnélküli, szegény és menekülni kényszerülő családban. A Világ Ura kiszolgáltatja magát egy tizenéves kislánynak és abban bízik, hogy az majd eteti, pelenkázza és szereti Őt! Istent, aki az egész világot a kezében tartja, egy kamasz lánynak kell ölbe vennie, hogy meg ne sérüljön – ez olyan botrányos, hogy a sátán sohasem fogadhatja el!
Ha feltennénk a kérdést, mit választasz: felhőkarcolót vagy hajléktalanszállót, stadiont vagy kórházat, repülőt vagy szakadt cipőt, első osztályt vagy a vonat tetejét – a sátán mindig az elsőre voksol, Isten pedig a másodikra. Az első hatalmat kínál és kifoszt a szeretetből, a második szeretet kínál és megfoszt az izmozástól.
Karácsony ünnepe Jézus Krisztus születésének ünnepe és arra figyelmeztet minket, hogy az izmozás helyett válasszuk a szeretet útját. Mert „aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, de aki meri elveszíteni Isten Örömhíréért, megnyeri azt”.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony magyar kormány hatalmi logika Ákos Telekom szeretet logika Jézus krisztus

Farkas és bárány

2015.12.14. 10:18 zárójeleS

Időről-időre megosztanak a világhálón olyan videókat, ahol köztudomásúlag „ellenséges viszonyban” lévő állatok – kutya és macska, sas és tyúk, oroszlán és kecske – békésen éldegélnek együtt. Könnyen eszünkbe juthat néhány szentírási idézet, például ez: „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket.” (Iz 11, 6) Mielőtt azonban a messiási ígéretek beteljesülésének ábrándjába ringatnánk magunkat, nézzük meg, hogyan történhet ez meg az állatoknál, mert ez számunkra is tanulságos.
Néhány egyszerű dolog szükséges a „farkas és a bárány békés együttéléséhez”:
-Az állatok jól legyenek lakva. A rendszeresen megetetett kutya nem hajtja a macskát, sem a sas a tyúkot, mert nincs rá oka. Aztán azt is tudja, hogy rendszeresen hozzák az ennivalót, miért is fárasztaná magát? Ránk aktualizálva: ha a munkás megkapja a neki járó bért (ha nem, az égbekiáltó bűn a keresztény tanítás szerint), ha a szegény jól lakik, az önmagában is erősen csökkenti a feszültségeket. Embernek, állatnak szükséges a szociális tér – ha ez megvan, az már fél győzelem…
-Van valaki, aki gondot visel rájuk, fegyelmezi és összeszoktatja őket. A gazda segítsége nélkül nehéz az összeszokás, mert nincs, aki fegyelmezze az ösztönöket és vágyakat. Nincs aki enni adjon és aki segítse a társas együttlétet. Kell, hogy legyen valaki, akitől megérti a jószág, hogy a másik állat is szeretve van és nem szabad bántani. Ránk aktualizálva ez jelentheti a társadalmi összetartozást, a törvények erejét, de leginkább Isten gondoskodó szeretetét. Ha ez kivesszük a kapcsolatokból, annak háborúskodás lesz a vége.
-Nem elég az etetés, nem elég a fegyelmezés, az állatoknak is meg kell tanulniuk egymás „nyelvét”. Hogy a farok csóválás nem az idegesség jele, hogy a lapulás nem támadó szándék… ha ezt nem sajátítják el, önkéntelenül is félreértik egymást és ebből tragédia lehet. Ugyanígy az embereknél is, a kulturális különbségek figyelembe nem vétele egymás totális félreértéséhez, a fenyegetettség érzéséhez és agresszióhoz vezet. Nekünk is tanulnunk kell egymást, agyunkkal is, de még inkább a szívünkkel, megértő, elfogadó szeretettel.
-Mindezen felül van a kegyelem. Időnként semmit sem teszünk, és mégis elfogadják egymást az állatok. Az oroszlán nem eszi meg a ketrecébe beengedett egyik zsákmányállatot, hanem együtt él vele, miközben az összes többit prédának tekinti és befalja. A sas együtt él a fekete tyúkkal, de csak azzal az eggyel, a többit támadja… ki érti ezt? Valami titokzatos dolog működik ott, amit most kegyelemnek nevezek csak azért, hogy kitágítsam az emberek és az egész teremtett világ felé. Ez a kegyelem tartja össze a világmindenséget, és ennek a neve Szeretet, a neve Irgalmasság – Isten közöttünk való lakozása. Kérnünk kell Őt, járjon át minket is szeretetével, irgalmával, hogy mi is így tudjunk élni és szeretni. (Most imádkozhatsz a saját szavaiddal is…)
Igen, ez Isten országa, ez a Messiás ideje, így élhet együtt a bárány és a farkas, várakozásunk egész ideje alatt, amíg minden be nem teljesül…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: irgalmasság állatok együttélése emberek együttélése messiási ígéretek

Az Irgalmasság Legkisebb Kapuja hazánkban

2015.12.07. 09:38 zárójeleS

Jelképesen, nem hivatalosan, de nagyon is valóságosan. Ahol Szent Fausztina nővér csontereklyéje van az oltárban és az Irgalmas Jézus képe a szentségház felett. Ahol évtizedek óta folyik az ima és engesztelés: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ez a Szeretetláng kápolna Törökbálinton.
Kindelmanné Erzsébet asszony égi átköltözésének helyszíne. Ő 1985-ben hunyt el Törökbálinton, a Hámori család kis házrészében, halála előtt pedig azt mondta az őt gondozóknak: „A Szűzanya azt mondta nekem: ahová te mész, oda megyek én is és azt a helyet lefoglalom magamnak.” A magnószalagon megőrzött prófétikus üzenet a szemünk előtt vált valósággá. Ámbár a ház nem volt Ali bácsi és Angyi néni tulajdona, azt a Németországból hazaköltöző egyik unoka megvásárolta, hogy ott pékséget építhessen. Erzsébet asszony szobáját lebontották, de a főfal, ahol az ágya is volt, megmaradt - ide került halálának tizedik évfordulóján, 1995-ben az őt és a Szűzanyát ábrázoló Szeretetláng-szobor. Két év múlva pedig – égi segítséggel és a jó testvérek adakozó szeretetéből -, felépült ott a kis Szeretetláng-kápolna, ahonnan azóta is rendszeres és folyamatos ima száll Isten felé.
Az oltárba pedig szent Fausztína nővér csontereklyéje került, nem véletlenül! Ahogy a Jézus Szíve tisztelet folytatása és kiteljesedése az Isteni Irgalmasság tisztelete, úgy a Mária Szíve tisztelet kibontása és beteljesítése a Szeretetláng – de még ennél is több a kapcsolat a kettő között!
Ahogy a két egyesült Szív - Jézus és Mária Szíve – tisztelete bemutatja Isten csodálatos kegyelmét közöttünk, úgy mutatja be, bontja ki és teszi érthetővé ennek mélységeit és magasságait a Szeretetláng Lelkinapló. „Szívem Szeretetlángja Jézus Krisztus” – mondja a Szűzanya a Naplóban. És valóban, Mária volt képes a legtökéletesebben befogadni szívébe. lelkébe, életébe Jézust, a tökéletes Istent és tökéletes embert, és ahogy ő befogadta, úgy adja tovább nekünk Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjában.
Jézus folyamatosan imádkozza, együtt elmélkedi Erzsébet asszonnyal az egyesülés imáját: „Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! Ámen.”
Így könyörgünk mi is irgalomért egész egyházunkért, hazánkért, minden betegért és szenvedőért. közben idén a pékség bezárt, most gyertyával világítunk és kis gázpalackos kályhával fűtünk - de a szívünk továbbra is lángol Istenért és kitartunk „evilág sötétségében” is, főleg most, az Irgalmasság Évében!
Nyitott alkalmaink minden kedden 16-18 óráig, illetve csütörtökön 9-13 óráig vannak. Címünk: 2045 Törökbálint, Dózsa Gy. u. 46. Tel.: 06-30/33-88-245
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: Törökbálint Irgalmasság Éve Szeretetláng kápolna

„Előbb még hadd éljen egy kicsit!”

2015.11.30. 09:51 zárójeleS

Nemrégiben egy beszélgetés közben a huszonéves gyerekeinkre terelődött a szó, és én azt mondtam, hogy alig várom már, hogy megházasodjanak és unokáim legyenek – mire az unalomig ismert választ kaptam: „Előbb még hadd éljenek egy kicsit!” Ennél rosszabb választ elképzelni sem tudok, több okból is:
Ezek közül a legfontosabb az, hogy szerintem az életnek, az élet kibontakozásának és beteljesedésének legjobb módja és esete a jó házasság és családi élet. Jó, rendben van, ha egy tizenéves éretlen kamasz azt mondja, hogy „még élni szeretne egy kicsit”, akkor azt nem reagálnám túl – az ő televízión, valóságsókon szocializálódott szíve és bulizós vágyképei még olyanok, mint a kiscsikó fantáziái, amelyik azt hiszi, ha sikerül átugrania a karám kerítésén, minden csodálatos lesz. De ha ugyanezt hallom egy huszonévestől, akkor megszólal a vészcsengő: nem infantilis egy kicsit ez a gyerek? A szülők pedig - félreértett szeretetből és/vagy a gyerekük elvesztésének félelmétől vezettetve -, még rá is erősítenek: „Ráérsz még, fiam/lányom!” És aztán hozzáteszik: előbb legyen munkája, előbb legyen hol laknia… de miért „előbb”?
Nagyszüleinknek sem volt „előbb”, ők egy szétbombázott országban, romok között házasodtak– és mégis jó volt. Szüleink albérletekbe szültek minket és kis tanácsi lakásokban neveltek minket – és mégis jó volt. Mert életet építeni, a nehézségeket elhordozni és megoldani is könnyebb együtt, mint külön-külön! Könnyebb és jobb házasságban, mint magányosan – és akkor még nem is beszéltünk a gyermekáldás örömeiről és boldogságáról!
Már persze, ha a mindenben kiszolgált, önző szívű gyerek felnövekedve képes egyáltalán a közös életre, az önátadásra és szolgáló szeretetre.
Szóval mire is ér rá olyan nagyon az a drága gyerek? Mit ad a bulizós „éden” és a nagy függetlenség? Vágyképei kiélését? Talán. Csak hát tudjuk, hogy azt úgy követi egy erősebb vágy, mint ahogy a gyengébb kábítószert az erősebb. Mindig többet, mindig újra, mindig kielégítetlenül – és egyre sivárabban, üresebben.
Világot szeretnék látni – mondja -, de hányszor lehet körbeutazni a földet, és ki/mi vár, ha hazaérkeztél? Kalandokat, extrém kalandokat. Barátot, barátnőt, szeretnél, aztán még egyet és még egyet. „A párom” – mondod. tessék mondani, épp hányadik?
 Mit ad ez az „élet”, ha beleragad a fiatal és egyre öregedő felnőtt? Bűnöket ad. Belső szétesettséget. „Kalandokat”, előbb-utóbb széteső kapcsolatokat. (Mert ami nem tud beteljesedni, az előbb-utóbb kiürül.)
Hála Istennek, jó házasságban és családban élek és nagyszerű gyerekeim vannak. Mondhatja bárki: hát így könnyű! De nem, nem könnyű, csak épp minden más változat csak rosszabb lehet. Pontosan tudom, milyen szétesett családban felnőni, mert én is abban nőttem fel. Pontosan tudom, milyen a bulizós élet, mert én is abban erodálódtam. Ha nem történik fordulat az életemben, ma elvált ember lennék és kocsmában osztanám az észt annak, aki hajlandó lenne még meghallgatni. Tetteim következményeként ez az életút várt rám – de végül megmenekültem, és ezt Istennek köszönhetem! Rám talált a bűnben és én rádöbbentem, hogy Ő van, és személyesen szeret engem – és ez a lenyűgöző tapasztalat segített, hogy felismerjem saját állapotomat és minden erőmmel én is a szeretet útját keressem.
Amikor megházasodtam, épp munkanélküli voltam, a feleségem pedig végzős egyetemista. Mi is hallottuk a jó tanácsokat: ráértek még! Előbb legyen meg ez, legyen meg az, éljetek egy kicsit… de ez ostobaság! Együtt jobb! Együtt könnyebb! Együtt szebb! Isten házasság-párti, család-párti, gyerek-párti, élet-párti (és persze szerzetes-párti is, ami szintén az élet beteljesedése, de ebbe most nem megyek bele).
Élni akarsz? Házasodj. Élni akarsz? Akkor add tovább az életet, vállalj gyerekeket. Minden más csak utánzat, csábító hazugság és félreértése az életnek.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: család boldogság

süti beállítások módosítása